A jövő elkezdődött

Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.

A múlt, a jelen és a jövő fogalmai közül az ember a múltat és a jövőt könnyedén képes megragadni; minden, ami lezárult, minden, amire emlékezünk, amit az írás, a történelem megmentettek a felejtés elől, múltunk részét adják. A zártság ellenére a múlt alkotásai, és tapasztalatai a jelen részét képezik, döntései hatással vannak alakulására. Tárgyak formájában érinthetjük, alkotásain keresztül tanulmányozhatjuk, és így vagy úgy, de továbbírjuk az általa elkezdett történeteket. A jövő, annak ellenére, hogy láthatatlan, hozzáférhetetlen és tágas, a múlthoz hasonlóan formálja a jelen döntéseit, történéseit; mert eltervezzük, reméljük és tevékenykedünk érte.

Ha a jelent akarjuk megragadni, koránt sincs olyan könnyű dolgunk, mint a múlt vagy a jövő tekintetében. Mire leírjuk az öt betűből álló szót, jelen, már bele is hullott a múltba. Amikor almaszedés közben csúszkál a gyümölcs a kezünk alatt, és arra gondolunk, hogy menten le fog esni, feltevésünkkel szinte egy időben, a jövő és a múlt közötti röpke pillanatban, már le is esett. De ha a jelen a múltat a jövőtől elválasztó végtelenül kicsi mennyiség, miként fér bele döntések, elhatározások, tettek sokasága? Úgy tartjuk, hogy maga a tér és az idő az anyagi világ négy dimenziója. A dimenzió azonban nem kiterjedt, hanem csak a lehetséges kiterjedés feltétele. Ezzel az állítással arra a következtetésre juthatunk, hogy jelenidejének a kiterjedését maga az ember határozhatja meg az adott körülmények, életének keretei között, attól függően, hogy mit ért meg az őt körülvevő világból, mit tervez és mit remél, mire emlékszik és mennyire képes áttekinteni, összekötni viszonyokat, felismerni helyzeteket, lehetőségeket, problémákat.

Az elmúlt hat hónapban a Helló Soroksár a maga eszközeivel igyekezett hangot adni a soroksári emberek emlékeinek, tapasztalatainak, a jövővel kapcsolatos elképzeléseknek, terveknek, a közös és egyéni problémáknak egyaránt. Reményeink szerint hozzájárultunk ahhoz, hogy jelen időnk horizontja kellően tágas legyen ahhoz, hogy az előttünk álló öt év tevékeny és termékeny legyen, hogy október 13. után bizakodva mondhassuk: a jövő elkezdődött.

Haluska Ibolya


Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások