Bese Ferenc blogja

Publikálva november 5th, 2019 | által Hello_Soroksar

Úton-útfélen – Közlekedési helyzetkép Soroksáron

Az elmúlt öt hónapban számos rendezvényen, fórumon, találkozón vettem részt, ezek mindegyikén a jelenlévők szinte első napirendi pontként a soroksári közlekedés lehetetlenségéről beszéltek. Gyalogosoknak, autósoknak, tömegközlekedéssel járóknak egyaránt megvannak a maguk problémái. Soroksáriként magam is nap mint nap szembesülök ezekkel.

Mert mi is a közlekedés?

Nagyon egyszerűen definiálva azt jelenti, hogy az ember A pontból B pontba jut, lehetőség szerint biztonságosan és minél gyorsabban. Valaha ehhez megfelelt egy pár bakancs vagy a ló, később kinek a szekér, kinek a hintó vagy a postakocsi. Ha manapság közlekedésről beszélünk, már rendszert értünk alatta, úthálózatot, járdát, buszt, villamost, vonatot, suhanó autókat. Ám a rendszerrel szemben is ugyanaz a követelmény: az ember A pontból jusson el B pontba, lehetőleg biztonságosan és minél gyorsabban.

Az autók száma nőni fog

Leszögezem, én magam nem vagyok közlekedési szakember, ám azt enélkül is valószínűsíthetem, hogy belátható időn belül az autók száma nem csökkenni, hanem nőni fog. Ami egyrészről jó, hiszen azt jelzi, hogy egyre többen élnek olyan anyagi színvonalon, hogy megengedhetik maguknak akár több gépjármű birtoklását is, másrészről viszont megnöveli azokat a tényezőket, amelyektől szenvedünk, úgymint menetidő, légszennyezés. Mindig meglepődöm, amikor barátaim, ismerőseim azon dohognak, hogy az utakon csak lépésben lehet haladni, mert akkora a zsúfoltság. Egyikőjük nemrég azt mesélte nekem, hogy a belvárosba tartva a dugóban azt nézegette: a kocsik 90 százalékában egy ember ül, ami döbbenetes. Igencsak meglepődött, amikor rákérdeztem: És te?
Vannak a világban próbálkozások arra, hogyan lehetne csökkenteni a forgalomban egyidejűleg részt vevő autók számát, ilyen például a telekocsi, ám tömegesen ez sem terjedt el, hiszen nagymértékű alkalmazkodást igényel.

Problématérkép

A fórumokon rendre előkerült a kerület széttagoltsága. A Grassalkovich út, a HÉV és a vasút miatt a keresztirányú áthaladás nehézkes, a reggeli és a délutáni csúcsidőben pedig az észak–déli átmenő forgalom elviselhetetlen. Sokan panaszkodtak a tömegközlekedésre, többek között arra, hogy Ófalu és Újtelep között az összeköttetés milyen gyatra. Sohasem maradt ki a városközponti parkolás problémája, de már az Újtelepen is gondot jelent helyet találni. A gyalogosokat a zebrák és fekvőren­dőrök hiánya feszíti, például a Köves utcában, a Haraszti úton vagy Péterimajorban. A millenniumtelepieket felzaklatja, hogy a Haraszti felől érkezők az ő szűk utcácskáikat használják egérútnak. Szép kis lista!

Mit tehetünk?

A felsoroltak közül a szükséges gyalogátkelőhelyek, illetve a fekvőrendőrök telepítése a legkönnyebben megoldható probléma, ezek saját forrásból is megvalósítható beruházások. A többi már keményebb dió, ám nem lehetetlen.

Sokan nem tudják, de az a gondolat, hogy a HÉV-et a föld alá is le lehetne vinni, már az 1990-es években fölmerült. Képzeljünk el egy olyan egységes teret, amely a vasúttól a Duna-partra vezető lépcsőig tart, sétánnyal, padokkal, üzletekkel, esetleg teraszokkal, olyan hétvégi programokkal, amelyekre a belvárosból is kilátogatnának az emberek. Ezért lenne szükség a HÉV föld alá vitelére. Manapság éppen ez történik Óbudán a Fővárosi Önkormányzat és a kormány támogatásával, ami azt mutatja, hogy belátható időn belül ez nálunk sem lehetetlen. Azt persze nem várhatjuk, hogy varázsszóra holnap elindul egy ilyen mértékű beruházás, azonban a lobbitevékenységet azonnal el kell kezdeni.

A keresztirányú forgalommal kapcsolatban fontos teendőnk az aluljáró megépítése. Magamra nézve szinte kötelezőnek tartom a beruházás végigvitelét. A tervek az önkormányzatban rendelkezésre állnak, ezeket csak aktualizálni kell.

Az észak–déli átmenő forgalom csillapítását egy új M0-s felhajtó építése Dunaharasztinál vagy egy Soroksárt elkerülő út megépítése oldhatná meg hatékonyan. Ezzel kapcsolatban azt ígérhetem, hogy megválasztásom esetén azonnal kezdeményezni fogom egy társulás létrehozását az érintett környékbeli polgármesterekkel együtt, így mindannyiunk érdekeit tükröző közös álláspontot alakíthatunk ki, és együtt pályázhatunk a megvalósításért.

Tömegközlekedés, vasút

Eddig főként az autós közlekedésről beszéltem, ám a fórumokon a közösségi közlekedés is mindig központi téma volt. Szeretném megjegyezni, hogy a többi külső kerülettel való összehasonlításban Soroksárnak e tekintetben viszonylag jók a pozíciói, ami elsősorban a kötött pályának köszönhető. Sokan azok közül, akik zöldövezetben akarnak élni, nemcsak az ingatlanárak miatt választják a mi kerületünket lakóhelyükül, hanem éppen ezért. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Ahogy azt már többször jeleztem, ha megbíznak a polgármesteri teendőkkel, haladéktalanul tárgyalást kezdek a BKK-val a 135-ös busz járatsűrítéséről, valamint az 54-es busz útvonalának meghosszabbításáról.

Végezetül a közösségi közlekedést használóknak szeretném figyelmébe ajánlani a Budapest–Kelebia-vasútvonalat. Tapasztalatom szerint nagyon kevesen veszik igénybe, pedig az óránként közlekedő vonattal mintegy 20 perc alatt juthatunk be a Keleti pályaudvarra, és érvényes rá a havi bérlet.

Rögtönzött közvélemény-kutatás keretében próbáltam meg rájönni, hogy miért nem igazán népszerű ez az utazási forma. A válaszokból az derült ki, hogy a vasútállomás „Soroksár végében” a többségnek gyalog messze van, az autójukat pedig kiépítetlen parkoló híján nem merik egész napra otthagyni. Ahhoz túl kihalt a hely – mondják.

Az új rendőrség megépülésével nyilván biztonságosabbá válik a környék, a parkolók létesítésére pedig, ha lesz rá igény, meg fogjuk keresni a forrást.

Bese Ferenc


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások