Film

Publikálva november 5th, 2019 | által Hello_Soroksar

Mi van, ha itt a világ vége?

Mert itt van, legalábbis ami a két főszereplőnket illeti. Szokták mondani a szülők a gyerekeknek: ez még nem a világ vége. De mi történik akkor, ha két tinédzser világa valóban a szemünk előtt ér véget. A The End of the F***ing World lehetne egy klasszikus road movie, de mégsem az. Kicsit kínos, kicsit fanyarú sorozat, amely legalább annyira brit, mint az ötórai tea, Erzsébet királyné vagy az esős idő.

James 17 éves, és azt hiszi, hogy pszichopata, Alyssa szintén 17, és nem igazán találja a helyét a világba anyja új férje, új gyerekei és tökéletes babaházélete melett. James pont annyira különc, hogy Alyssa menekülőutat lásson benne, a lány pedig simán csak érdekesnek tűnik a fiú számára. Egy napon James leüti az apját, elviszik a kocsiját és nekivágnak az országútnak, a cél pedig Alyssa rég nem látott apja.

Az eredetileg képregényként debütáló történetről nem is kell többet tudnia az embernek, legalábbis ahhoz, hogy elkezdje sorozatot. A felszínen a történet két sérült tinédzserről szól, akik nem találják a helyüket a világba, hol azért, mert túl szűk nekik, hol azért, mert a rengeteg lehetőség közül nem tudnak igazán biztos kézzel választani. Tipikus kamasz élethelyzeteket látunk, minden érzelem grandiózus, pillanatnyi, az első szerelem, az önállóság igénye, düh, lázadás és a klasszikus haragban a világgal életérzés, amiben főszereplőink túlcsordulnak. Ami viszont a felszín alatt kirajzolódni látszik, az az, amikor a kamaszkor változékony érzelmi sziklaomlása találkozik a mozdíthattlan valósággal. Mi történik akkor, ha a két fiatal valami tényleg olyat csinál, ami az egész életükre kihatással lesz? Mi történik, ha a szinte sose látott apa gyermeki mítosza lebomlik? Mi marad hátra belőlük az út során?

„Ez nem egy road movie, ha az lenne, amerikaiak lennénk” – mondja Alyssa, és milyen igaza van. A sorozatnak van egy letagadhatatlan angol hangulata és humora, ami főleg a saját magához való hozzáállásában rejlik. Nem akar mélyebb lenni, mint amilyen a két főszereplője, nem akarja igazán komolyan venni magát, még akkor sem, amikor az ember már szinte kínkeserves nevetések között könyörög érte. Legalább ennyire abszurd érzést vált ki az emberből a nar­rálás, hiszen bár két szereplőnk van, a történet mégis négyfelé tagolódik. Halljuk James és Alyssa gondolatait, majd figyeljük a tényleges interakcióikat, ami két tinédzser esetében már önmagában komikumforrás, főleg, ha olyan diszfunkcionálisak, mint ők.

Ha valaki klasszikus drámát várna, ne tegye. Nevetni fog, nem is keveset. Mégis, amikor azt mondom hogy ízig-vérig drámát látunk, nem hazudok. A rengeteg fekete humor mellett a The End of the F***ing World remekül egyensúlyoz a drámiság és a komikum között. Az első részekben a humor dominál, de mire szereplőpárosunk célba ér – már ha egyáltalán –, kidomborodik a dráma, ami végig ott bujkált a történések felszíne alatt. Alyssa és James világa a nyolcadik rész végére valóban véget ér. Mind a ketten találnak valamit az út során, viszont mind a ketten hátra is hagyják az életüket szinte egészen. James betölti a 18. életévét és Alyssa is szembenéz gyermekkora maradékával az apja képében, és mind a ketten tudják, hogy már egy új, ismeretlen világba csöppentek, a felnőtt létbe. Hogy hogyan birkóznak meg ezzel az új világgal, az a jövő zenéje, mindenesetre ha valaki pótolni szeretné, novemberig, a második évad érkezéséig még megteheti a Netflixen.

BNM


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások