Itthon

Publikálva november 5th, 2019 | által Hello_Soroksar

Huszonöt év Soroksár élén

Néhány nap múlva önkormányzati választás lesz, s egyet biztosan ki lehet jelenteni: Soroksár életében bizonyosan változást hoz, hiszen a várost negyedszázadon át vezető Geiger Ferenc nem indul rajta. A leköszönő polgármestert az emberöltőnyi idő alatt végbement változásról, a saját pályájáról kérdeztük.

– Néhány nap múlva elérkezünk az önkormányzati választáshoz, amely az ön számára egy 25 éves időszakot zár le, hiszen nem indul újra. Hat ciklus egyhuzamban bárkinek a becsületére válna. Bizonyára készített már számvetést.
– Nagyon szerencsés embernek érzem magam, mert világéletemben abból tudtam megélni, amit szerettem csinálni. 35 éves koromig NB I-es focista voltam, játszottam az Egyetértésben, az MTK-ban, a Honvédban, a Vasas Izzóban. Utána vállalkozó lettem a kereskedelemben, a vendéglátásban dolgoztam, azt is nagyon szerettem, sőt nagyon jól is kerestem vele. Közben elvégeztem a főiskolát, majd az egyetemet.

– Ezek mindegyike elég távol áll a hivatali munkától.
– Az önkormányzatiságba véletlenül kerültem be. Pesterzsébeten, a csarnok mellett volt egy üzletem, ahová a XX. kerület első polgármestere, Perlaki Jenő, aki egyébként vegyészmérnök, különböző illatszereket szállított be. Amikor őt 1990-ben megválasztották polgármesternek, szólt nekem, hogy menjek oda dolgozni. Mondtam, hogy nekem fogalmam sincs, miről szól az államigazgatás, hivatalos levelet is csak ügyfélként írtam eddig. „Nem baj, én sem értek hozzá” – mondta Jenő. Így lettem 1991 májusában, még a közös XX. kerületi hivatal Vállalkozási és Vagyongazdálkodási Osztályának vezetője. Mellette az alpolgármesteri pozíciót is elláttam. Aztán az évek során szép lassan megtanultam a „szakmát”.

– 1994-ben, amikor Soroksár népszavazással elvált Pesterzsébettől, milyen megfontolás alapján indult el polgármesternek?
– Vezetőségi tagja voltam a Soroksári Polgári Szövetségnek, így a válásban is aktív szerepet játszottam. Gyakorlatilag azért indultam el, mert a Polgári Szövetség felkért. Később a szervezet elnöke meggondolta a dolgot, és magát jelölte, de én akkor már úgy gondoltam, hogy csak azért is! Független induló voltam, láss csodát, a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ közös támogatásával. Három jelölt volt, én nyertem.

– Meséljen egy kicsit arról a válásról!
– Kőkeményen megdolgoztunk érte, hogy sikerüljön. Szerencsés helyzetben voltunk, mert én mint vagyongazdálkodással foglalkozó osztályvezető ismertem a közös XX. kerület anyagi helyzetét, tudtam, hogy Soroksáron milyen lehetőségek vannak. Egyik részről az elmaradottság: 8 százalékos volt a csatornázottság, 12 százalékos a szilárd burkolatú utak aránya, 100 lakásra jutott 1,7 ezrelék telefon. Ugyanakkor az 1950-es határokkal váltunk el, amely Soroksárnak hatalmas területeket biztosított, amiben benne volt a jövő ígérete. Tudtam, hogy ezekből nagyon komoly bevételeink származhatnak majd. Visszatérve az elmaradottsághoz, maga az elválás is ebből adódott. Gondolja csak el! 36 képviselő volt Pesterzsébet-Soroksár önkormányzati testületben, ebből 8 soroksári és 28 erzsébeti. Szinte minden döntés úgy született meg, hogy a betonba döngöltek minket.

– Igazolta az idő, hogy Soroksár többre ment az önállósággal, mint ha maradt volna a közösben?
– Feltétlenül. Nagyon sokat fejlődtünk. Van, aki ma is elmaradottnak látja a kerületet, de ahhoz képest, ahonnan indultunk, járdák, utak, közművek, intézmények, pénzt termelő beruházások tekintetében ég és föld a különbség. És ami szerintem a legfontosabb, a saját dolgainkról saját magunk dönthetünk. Igaz, ha valamit elrontunk, azért is csak magunkat okolhatjuk.
A kezdetekre, feltételezem, nemcsak én tekintek vissza úgy, mint egyfajta hőskorra, hanem mindenki, aki részese volt. Még városházánk sem volt, 50 millió forint hitelt kellett felvennünk, hogy legyen. Nem volt hivatal, nem volt titkárnőm. Végül 46 embert hoztam el Pesterzsébetről, aminek Perlaki Jenő kollégám nem igazán örült. A testületi üléseket a Táncsics Művelődési Házban tartottuk, 9-kor kezdtük, volt úgy, hogy éjfélig ott voltunk, aztán másnap folytattuk. Kicsiben ez ugyanolyan volt, mint az Antall-kormány és az első szabadon választott parlament felállítása. Igazából senki nem értett hozzá, meg kellett tanulni. Én nagyon élveztem ezt az időszakot, 14-16 órákat dolgoztunk, még a szögeket is saját kezűleg vertem be a falba a képekhez. Persze fiatalok voltunk, és a fiatalkorra mindig nosztalgiával gondol vissza az ember.

– Ha egyet-egyet választani kéne, mit tart az elmúlt 25 év legnagyobb sikerének, illetve kudarcának, mi jutna először eszébe?
– Sikerült olyan nagyberuházásokat idehozni, mint az Auchan bevásárlóközpont, a Bilk logisztikai központ, a Hungarocamion, ami most Waberer’s, újabban az IKEA, amelyeknek köszönhetően fejleszteni tudtuk a kerületet. Volt idő, amikor hiteleket kellett felvenni ahhoz, hogy a csatornázottság, a szilárd burkolatú utak aránya nőjön. Tehettük, mert akkora iparűzési- és súlyadóbevétellel számolhattunk, hogy a visszafizetés nem jelentett problémát. Három és fél milliárd forintot vettünk fel, a csúcsidőszakban évi 4-500 milliót kellett törlesztésre fordítanunk, miközben az említett adókból 2 és fél milliárd folyt be. Ez tette lehetővé, hogy a csatornázottság aránya ma már 80 százalék fölött van, a szilárd burkolatú utak aránya is 70 százalék körüli. Felújítottuk az összes iskolát, óvodát és játszóteret. Ezek mind nagy sikerek. Mindazonáltal nagy segítség volt számunkra is, amikor 2012-ben a kormány kifizette az önkormányzatok adósságát. Így azt a pénzt, amit addig hiteltörlesztésre költöttünk, fejlesztésekre tudtuk fordítani. Nyilván Soroksárt nem lehet összehasonlítani egy budai kerülettel, de a többi külső kerülethez képest aránylag jó helyzetben vagyunk. Persze sok még a munka, ami most már az utódomra vár. Ha kudarcot is kell választanom, akkor az a környezetvédelem. Az illegális szemétlerakással nagyon nehezen tudunk megbirkózni, mint ahogy a Kis Duna-ág rehabilitációjával is. Remélem, utóbbi hamarosan megoldódik, hiszen szó van róla, a közeljövőben Budapest ad otthont az evezős világbajnokságnak, s ehhez a teljes Francia-öblöt meg fogják csinálni. Erről már született kormányzati döntés. Mi pedig megszereztünk egy 21 hektáros területet a szennyvíztisztítótól délre, hogy a kikotort szennyvíziszapot lerakják, amit aztán erdősítenek.

– Augusztus 20-án állami kitüntetéssel ismerték el 25 éves munkáját, megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. Meghatódott?
– Őszintén szólva, igen. Én elsősorban soroksárinak tartom magam, nekem az a dolgom, hogy az itt élőknek minél jobb legyen. Keresztény, katolikus családból származom, magam is ezeket az elveket vallom. De amikor baloldali kormány volt hatalmon, akkor a jobboldaliak nem nagyon szerettek engem. 2010 óta jobboldali kormány van, most a baloldaliak fideszeseznek. Büszke voltam arra, amikor 2007-ben Bajnai Gordon előterjesztésére Sólyom László tüntetett ki a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével. Most pedig rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy Orbán Viktor előterjesztésére Áder Jánostól az érdemrend magasabb fokozatát, a tisztikeresztet kaptam meg. Ez hatalmas megbecsülés. El is érzékenyültem, amikor a Belügyminisztériumban átvettem. Az oklevél szerint „Soroksár fejlődése és az ott élők életminőségének fejlődése érdekében végzett negyedszázados munkám elismeréseként” kaptam. Ebben benne van minden. Örömmel tölt el, hogy mindkét politikai oldalról elismerték a munkámat.

– Három induló méreti meg magát október 13-án. Nem rejti véka alá, hogy közülük Bese Ferencet preferálja, ez kiderült a választóknak szóló telefonüzenetéből. Miért pont őt látná szívesen a polgármesteri székben?
– Az első polgármesteri ciklusomban ő volt az alpolgármester. Akkoriban végezte az Államigazgatási Főiskolát. 1998-ban elindult ellenem az önkormányzati választáson, de nem nyert. Továbblépett, és a Honvédelmi Minisztériumban lett igazgató, megvan tehát a megfelelő államigazgatási gyakorlata. Közben egyetemi diplomát is szerzett. Szerintem a felsőfokú végzettség belépő a polgármesterséghez. A négy év közös munka alatt volt alkalmunk közelebbről megismerni egymást. Nem csak alkalmasnak tartom, emberként is becsülöm.

Péter-Szabó Rozália


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások