Gyerekkuckó

Publikálva november 5th, 2019 | által Hello_Soroksar

A nagymamánál jó…

Mitől maradt egy picike nyírségi zsákfalu, név szerint Ömböly, a világ közepe nekem? Ott élt – a szomszéd faluban, közel hozzánk – az én drága anyai nagyanyám. A legnagyobb szerencsénkre hosszú élet adatott neki. Lelkesültsége, ahogy a szépet, a finomat, a jót átadni tudta, olyan természetes volt, mint a mindent elfogadó, feltétel nélküli szeretete felénk, unokái felé. Október elsején a világ minden táján megemlékeznek az idős emberekről, nagymamákról, nagypapákról, ezzel is kifejezve, milyen sokat jelent nekünk gazdag tapasztalatuk, türelmük, odaadó szeretetük.

Nincs képlet két ember közötti szeretetkapcsolatra. Ha lenne, bizonyára komoly tétel, minimum szorzó lenne abban a képletben, ahogy elénk szaladt annak idején érkezésünkkor egészen a kisajtóig, és már az udvaron érezni lehetett a mákos rácsos vagy a sajtos ropi illatát. Minden érdekelte, ami velünk történt: bátran kérdezett és figyelemmel hallgatott örömöt, bánatot. Szorzó lenne a sokféle munka is, amibe hívott, „befogott” bennünket. A diópucolás, a kapálás, a tengeritörés, a borsószedés közben kezünk-szánk járt, de hegyeztük a fülünket is, mert fátylak lebbentek fel a múltról. Ezek az újramesélt – meséltetett – vidám és szomorú történetek így lettek a sajátjaink. Köszönöm, mama! Én is továbbmesélem őket.

A nagypapánál van

A begyűjtögető évek, az ahhoz tartozó szándék és hozzáértés teszi, hogy a nagypapáknál mindig több minden van, mint az apukáknál. Szerszámból, csavarból, csiszolópapírból, kombinált fogóból. Van, amit nagyapa még az apukájától kapott. Olyan is, amit bolhapiacon, újabban a Vaterán kialkudott. Összességében egy egész szerszám- és eszközarzenál van alapvető és különleges darabokból. Precíz rendben vagy egy helyre zsúfolt összevisszaságban. A lényeg, hogy ha otthon apának nincs, a nagypapánál nagy eséllyel van. El lehet kérni. És a kölcsönkapott dolgokat – ha elvittük – illik visszavinni!
Nagypapa, nagyapa, tata, papó… vicces, morózus, bajszos, sportrajongó, horgászó, gulyást főző, szőlőt kötöző. Nagy szükségünk van rátok!

Papírra tollal

Amikor Édua 7 éves lett, volt családi ebéd meg torta, de Terike – Édua nagymamája – úgy érezte, valami különlegeset is szeretne adni az unokának. Írt is egy levelet neki, amit postára adott innen Budapestről egy nyugat-magyarországi kis faluba, ahol Édua lakott a szüleivel és a kistestvérével. Különleges meglepetés volt! Éduának még soha sem érkezett semmi a postaládába. Egy levél a nagyitól, igazi bélyeggel! Terike leírta benne, mennyire várták Éduát, milyen édes kisbaba volt, néhány kedves emléket és a reményét, hogy boldog, szép nagylány és okos felnőtt lesz.
Kézírású családi receptfüzet? Bár minden egy gombnyomásra van tőlünk, mégis nagy becsben tartjuk a dédi szálkás, szép betűivel írt receptgyűjteményét. A megsárgult lapokon nemcsak az olvasható, hogyan készül a „becsinált leves”, hanem néhány tipp és fortély is, amitől a piskóta magasabb, a kalács foszlósabb, a hús omlósabb lesz. De ki lehet az a Katóka, akiről szeletet neveztek el? „Ica nem úgy süti”… Ez is a füzetből, megjegyzésként kerül elő. Ahogy az a megengedő mondat is egy másik receptnél, miszerint: „A kapor nagyon jó bele. Ha van.”

Internetező nagyszülők

Lehet-e nagyobb motiváció az internetezés megtanulására, mint az, hogy a távol élő családdal és a távolra került kisebb-nagyobb unokákkal élőbb legyen a nagyszülők kapcsolata? Aligha. Mert addig is, amíg a következő találkozáskor végre megpuszilgatják és szorítósan megölelik az unokákat, jó látni-hallani őket videohívásokon. Sokszor a gyerekek, unokák, máskor a talpraesett és a korral haladó nagyszülői generáció egymást tanítgatja a Skype, a messenger tudományára.

F. Csáki Orsolya


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások