Itthon

Publikálva szeptember 23rd, 2019 | által Hello_Soroksar

Született Soroksáron: képzőművésznek

Augusztus 28-án a Soroksári Tájházban került sor Lux Antal Élet-Mű című könyvének bemutatójára. A művész, az alkalom ünnepélyes eseményt ígért, kamerákkal, fényképezőgépekkel, helyette a tájházat barátok, ismerősök töltötték meg, akik a kezdésre várva arról beszélgettek, kivel mi történt a napokban, hogy van a barátnő, akinek a férje disznóvágáskor ment el. Hogy szokatlan-e egy ilyen eseményen ez a csendes természetesség? Annak biztosan nem, aki a kérdésre, „hogyan születnek a festmények, kollázsok, milyen folyamatok, gondolatok előzik meg a képeket?”, nem tudja megadni a választ, mert azok „csak úgy jönnek, megtörténnek, az én dolgom csak annyi, hogy korrigáljak itt-ott kicsit”.

Élet-Mű. A könyv rövidke bemutatását kezdhetnénk talán így is: Lux Antal festő, szobrász, fotó- és médiaművész, akinek alkotásait világszerte ismerik, elismerik. Könyvén keresztül megismerhetjük, milyen út vezetett innen, Soroksárról a világ nevezetes galériáihoz. De ezt a formulát inkább hagyjuk, mert a könyv töredék, valóságból lett rémálmok, álomszerű valóságok, képek zuhogása, amely mögött felsejlik egy sűrű világ: Fekete Szádi Duna-parti lugasa, ahol a pattogó sváb polkákat húzta az öreg tangóharmonikás, Sicckodra, a falu bolondja, a Jutadomb, a kovácsműhely szaga, a második világháború első bombatámadása, amikor a moziban éppen a Tarzant vetítették, és Misch Ádám, aki az ugrálás közepette hirtelen eltűnt egy ló tetemében. A gyerekkort cseppet sem szépíti meg az idő. A szorongás, a világot, a szülőket kiismerni igyekvő görcsös igyekezet nyoma is ott maradt az emlékeken, miként a történelem: a kitelepítések, az éhezés, a málenkij robotra hurcolt édesapa, a diktatúra szürkesége, a kudarcba fulladt emigrálás, a munkaszolgálat évei a pécsi bányában és az 56-os forradalom; hősökkel, elesett barátokkal, hiábavaló küzdelemmel a szovjet túlerővel szemben.

Sűrű világ, amin az átbotorkáló, akárcsak a népmesékben, kiállva a próbát elnyeri azt, amire vágyik. Németország és a stuttgarti Akademie der Bildenden Künste festő és grafika szaka új fejezetet nyit az Élet-Műben. Hogy mifélét? Egy önkifejezési formát, egy nyelvet, amivel a művész az egész világnak elbeszélheti „botorkálásait”.

„A munkát és az emberi teljesítményt honoráló pillanatok döbbentettek rá, hogy mégsem mindennapiak a mindennapok, hogy valami kiemelkedőt teremtettek. Így lett felemelő és izgalmas az élet.”


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások