Itthon

Publikálva szeptember 20th, 2019 | által Hello_Soroksar

A búzakalásztól az új kenyérig

Igazi időutazásnak lehetett részese az, aki augusztus 17-én vagy 18-án kilátogatott az egykori soroksári vasudvarba. Főként a gyerekek gyarapodhattak fontos ismeretekkel: a kenyér nem az üzletek polcain „terem”, ahogy a tehén sem lila és a csirkecomb sem csirkefán nő.

Volt ott kombájn, többféle traktor, cséplőgép, a saját szemükkel követhették a gabona feldolgozásának izzadságos munkáját, és talán azt is megtanulták, mi a különbség a széna és a szalma között. Amit pedig nem lehetett megmutatni, azt korhű, paraszti ruhába öltözött felnőttek mesélték el nekik.

Ma már persze modern mezőgazdasági gépek, feldolgozóüzemek és sütőberendezések állnak rendelkezésünkre, ám a modern embernek sem árt szembesülni azzal, miért övezi olyan nagy megbecsülés a búzát, hogy a parasztember valaha „életnek” nevezte, és kenyeret soha ki nem dobott.

Kisebbfajta kiállítással is készültek a rendezők a hagyományos paraszti gazdálkodás és háztartás eszközeiből, a kézi kukoricamorzsolót és a -darálót ki is lehetett próbálni. Zsákokban álltak a különböző gabonaféleségek, lisztőrlemények, és bemutatták az ezekből készült kenyereket. A gyerekek felülhettek a traktorokra, a nagyobbaknak megengedték, hogy egy-egy körre vezethessék is a munkagépeket. S ha már a mezőgazdaságról szólt ez a két nap, nem maradhatott el a haszonállatok simogatása és a pónilovaglás sem. Az érdeklődőket pedig gumikerekű kisvonat szállította a helyszínre Újtelepről, Milleniumtelepről és Péterimajorból. A rendezvényt látványos tűzijáték zárta – mindez a soroksári Buci Pékség jóvoltából.
A cég régi soroksári családi vállalkozás, Tóth Ferenc és gyermekei viszik az üzletet. Ahogy Kerekes Márta kereskedelmi igazgató a rendezvény célját illetően fogalmaz: „Szerettük volna a soroksáriaknak meghálálni azt a töretlen bizalmat, ami tőlük felénk árad, minden ünnep előtt az utcán áll a sor, mégis minket választanak. Ezért Feri (Tóth Ferenc – a szerk.) úgy gondolta, hogy rendezzünk olyan ünnepet, amelyre főként gyerekes családok jönnek el, de azok is jól érezhetik magukat, akik gyerek nélkül jönnek.”

A Buci Pékség egyébként elöl jár a társadalmi felelősségvállalásban, a tulajdonosok minden lehetőséget megragadnak, hogy megbecsüljék vásárlóikat. Ők voltak a kitalálói és hosszú éveken át a soroksári Buci futás szervezői és lebonyolítói, amely szintén családi program. Mára a szervezést átvette az önkormányzat, ám a díjakkal és a vendéglátással továbbra is a pékség szponzorálja a rendezvényt. Az idén egyébként szeptember 21-én rendezik a Buci futást. December 6-án pedig a Táncsics Művelődési Házban Mikulás napján azok a gyerekek, akiknek családja szerényebb anyagi körülményeket tud biztosítani, színvonalas gyerekműsort és ajándékot kapnak a Mikulástól, amelyet ugyancsak Tóth Ferenc vállalkozása biztosít.

A rendezvények mellett az oktatásból is kiveszik a részüket, ősztől tavaszig iskolai és óvodai csoportokat fogadnak a pékségben, a gyerekek követhetik a búza útját a liszttől a kenyérig, kis tésztadarabokból kalácsot formázhatnak. Amíg meguzsonnáztatják őket, a kalácsok ki is sülnek, amit nagy büszkén hazavisznek a kicsik. A vasudvari rendezvény tulajdonképpen szintén a szórakoztató tanulás sorába illeszthető. Végezetül azt se hallgassuk el, hogy a kiállított oldtimer mezőgazdasági gépek tulajdonosa, Csatári Sándor gyűjtő és családja, ők Tóth Ferenc rokonságához tartoznak.

Ezen a napon egy igazán kedves család ajándékozta meg a soroksári családokat. Köszönet érte!

PSZR


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások