A búzakalásztól az új kenyérig

Igazi időutazásnak lehetett részese az, aki augusztus 17-én vagy 18-án kilátogatott az egykori soroksári vasudvarba. Főként a gyerekek gyarapodhattak fontos ismeretekkel: a kenyér nem az üzletek polcain „terem”, ahogy a tehén sem lila és a csirkecomb sem csirkefán nő.

Volt ott kombájn, többféle traktor, cséplőgép, a saját szemükkel követhették a gabona feldolgozásának izzadságos munkáját, és talán azt is megtanulták, mi a különbség a széna és a szalma között. Amit pedig nem lehetett megmutatni, azt korhű, paraszti ruhába öltözött felnőttek mesélték el nekik.

Ma már persze modern mezőgazdasági gépek, feldolgozóüzemek és sütőberendezések állnak rendelkezésünkre, ám a modern embernek sem árt szembesülni azzal, miért övezi olyan nagy megbecsülés a búzát, hogy a parasztember valaha „életnek” nevezte, és kenyeret soha ki nem dobott.

Kisebbfajta kiállítással is készültek a rendezők a hagyományos paraszti gazdálkodás és háztartás eszközeiből, a kézi kukoricamorzsolót és a -darálót ki is lehetett próbálni. Zsákokban álltak a különböző gabonaféleségek, lisztőrlemények, és bemutatták az ezekből készült kenyereket. A gyerekek felülhettek a traktorokra, a nagyobbaknak megengedték, hogy egy-egy körre vezethessék is a munkagépeket. S ha már a mezőgazdaságról szólt ez a két nap, nem maradhatott el a haszonállatok simogatása és a pónilovaglás sem. Az érdeklődőket pedig gumikerekű kisvonat szállította a helyszínre Újtelepről, Milleniumtelepről és Péterimajorból. A rendezvényt látványos tűzijáték zárta – mindez a soroksári Buci Pékség jóvoltából.
A cég régi soroksári családi vállalkozás, Tóth Ferenc és gyermekei viszik az üzletet. Ahogy Kerekes Márta kereskedelmi igazgató a rendezvény célját illetően fogalmaz: „Szerettük volna a soroksáriaknak meghálálni azt a töretlen bizalmat, ami tőlük felénk árad, minden ünnep előtt az utcán áll a sor, mégis minket választanak. Ezért Feri (Tóth Ferenc – a szerk.) úgy gondolta, hogy rendezzünk olyan ünnepet, amelyre főként gyerekes családok jönnek el, de azok is jól érezhetik magukat, akik gyerek nélkül jönnek.”

A Buci Pékség egyébként elöl jár a társadalmi felelősségvállalásban, a tulajdonosok minden lehetőséget megragadnak, hogy megbecsüljék vásárlóikat. Ők voltak a kitalálói és hosszú éveken át a soroksári Buci futás szervezői és lebonyolítói, amely szintén családi program. Mára a szervezést átvette az önkormányzat, ám a díjakkal és a vendéglátással továbbra is a pékség szponzorálja a rendezvényt. Az idén egyébként szeptember 21-én rendezik a Buci futást. December 6-án pedig a Táncsics Művelődési Házban Mikulás napján azok a gyerekek, akiknek családja szerényebb anyagi körülményeket tud biztosítani, színvonalas gyerekműsort és ajándékot kapnak a Mikulástól, amelyet ugyancsak Tóth Ferenc vállalkozása biztosít.

A rendezvények mellett az oktatásból is kiveszik a részüket, ősztől tavaszig iskolai és óvodai csoportokat fogadnak a pékségben, a gyerekek követhetik a búza útját a liszttől a kenyérig, kis tésztadarabokból kalácsot formázhatnak. Amíg meguzsonnáztatják őket, a kalácsok ki is sülnek, amit nagy büszkén hazavisznek a kicsik. A vasudvari rendezvény tulajdonképpen szintén a szórakoztató tanulás sorába illeszthető. Végezetül azt se hallgassuk el, hogy a kiállított oldtimer mezőgazdasági gépek tulajdonosa, Csatári Sándor gyűjtő és családja, ők Tóth Ferenc rokonságához tartoznak.

Ezen a napon egy igazán kedves család ajándékozta meg a soroksári családokat. Köszönet érte!

PSZR