Bese Ferenc blogja

Publikálva szeptember 13th, 2019 | által Hello_Soroksar

Közösségi érdek és egyéni boldogulás

Ahogy család nélkül nem jó élni, úgy nemzet nélkül is minden értelmetlen – írja Márai Sándor egyik naplójában. A család, mint a társadalom legkisebb egysége és a nemzet, mint az egyén számára még megélhető és értelmezhető populáció között számtalan szűkebb és tágabb közösségben telnek a mindennapjaink, a munkahelyen, baráti társaságban, valamilyen közös hobbi művelésére vagy karitatív feladat elvégzésére létrejött csoport tagjaként, a falu, a kerület, a város lakójaként éljük az életünket. Mondják, még a legrosszabb közösség, vagy nevezzük társulásnak, hiszen a közösség szónak értéktartalma van, szóval a legrosszabb társulás is jobb a magánynál. Hiszen aki egyedül van, az érzelmi nélkülözést kénytelen elszenvedni, és a szociálpszichológia már régen megállapította, hogy ez az állapot akár végzetes kimenetelű lehet, mert könnyen szervi elváltozásokat okoz, a szakemberek szerint a táplálékéhséghez hasonló. Ahogy a tudomány a folyamatot leírja: érzelem- és ingerhiány, apátia, elsorvadási folyamat és halál, a képletet valóságos biológiai láncra lehet felfűzni.
De ha eltávolodunk a tudománytól, régi igazság az is, hogy az ember közösségben is érezheti magát egyedül, viszont nem szükségszerűen magányos az, aki egyedül él, a családtagjai messzire kerültek, esetleg meghaltak már. Éppen ezért nem mindegy, hogy azok a közösségek, amelyekben az időnk egy jelentős részét eltöltjük, amelyektől élményeket, feltöltődést, biztonságot, esetleg segítséget remélünk, milyen minőségűek.

Kell egy hely
Vegyük most górcső alá a soroksári civil világot, az egyesületeket, klubokat, társas köröket, és nézzük meg, hogyan tudjuk a meglévőket támogatni, fejleszteni, és újabbak létrejöttéhez inspirációt adni.
Először is korosztály szerint bontsuk két részre Soroksár lakóit, hiszen más az igénye a fiatalabbaknak és más az idősebbeknek. Az elkülönítést persze szigorúan csak a gondolat szintjén tegyük meg, a generációk közötti szolidaritás fontosságát nyilván nem kell hangsúlyoznom, kell lennie olyan platformnak is, ahol minden korosztály jól érzi magát. Erre egyébként jó példát adnak a karitatív egyesületek, vagy más területen a Táncsics Művelődési ház sváb báljai, újabban a retro diszkók, ahol idős és fiatal együtt szórakozik.
Visszatérve a mindennapokhoz, az idősebb emberek, a nyugdíjasok jogos igénye, hogy az átdolgozott évek után érezhessék a társadalom megbecsülését, odafigyelését, törődését! Magam is tapasztalom, hogy rohanó világunkban mindenkinek jól esik egy kicsit megállni, szót váltani az ismerősökkel, megbeszélni a napi dolgokat, a főzést, a vásárlást, a koncert- vagy színházélményt, elmesélni az unoka tanulmányi sikereit és így tovább, ám ehhez – jó idő esetén – a Hősök terén kívül nemigen adott a lehetőség. Újtelepen nincs egy park, de még egy pad sem, Uram bocsá` egy sakkasztal, ahol békésen tereferélni vagy kártyázni, sakkozni lehetne. És akkor még csak a nyárról beszéltem, esőről, hóról, télről nem.
A Grassalkovich úti Közösségi Ház már régen nem tölti be azt a funkciót, amit rátestáltak. Az épület romos, megállni, parkolni, ki-bepakolni a rendezvényekre szinte lehetetlen. Az egyik civil szervezet vezetője arról panaszkodott, hogy vendéget hívni már nem mernek, szégyellik a beázott plafont, a potyogó vakolatot.
A „Drakula ház”-ként elhíresült Újtelepi épületről mi más is juthatna eszünkbe, mint a ráakasztott név. Az épület az önkormányzat tulajdonába kerül, jövőjéről az itt lakóknak kell dönteniük. A legjobb lenne egy sokfunkciós közösségi ház, ahol minden korosztály egyaránt ízlésének megfelelően töltheti el szabadidejét. Többen felvetették, hogy lehessen ott tartani nagyobb családi ünnepet is, születésnapot, névnapot, keresztelőt, amikor a szűkebb-tágabb rokonság nem fér el a lakásban. Születtek egyéb ötletek is. Ha az újtelepiek döntenek, felújítjuk és rendelkezésükre bocsátjuk az épületet.
Sokszor panaszkodunk amiatt, hogy az itt felnőtt fiatalok soroksári kötődése mindinkább lazul. Vajon lehet-e ezen csodálkozni, ha nincs az igényeiknek megfelelő hely a kerületben, például egy internetes kávézó vagy egy trendi söröző, és általuk kultivált rendezvény is csak mutatóban.
Mind a Drakula ház, mind pedig a Közösségi Ház felújítása során figyelemmel kell lennünk azokra az igényekre, melyeket a modern kor, a 21. század hív elő. Gondolok itt a felszereltségre, a működési formákra, a fenntartásra.
Amikor legutóbb újtelepiekkel beszélgettem erről, valaki megkérdezte, hogy akkor itt majd az önkormányzat nyit kávézót meg fitnesztermet? Természetesen nem. Az önkormányzat feladata az, hogy az ilyen vállalkozások létrejöttét elősegítse. Akár kedvezményes bérleti díj kiszabásával, akár a vállalkozások felkutatásával, Soroksárra csábításával, azzal, hogy hosszútávon kiszámítható működési feltételeket biztosít.

Együttműködés
Tanulmányok sora elemzi, mit tartanak fontosnak, elengedhetetlennek az emberek lakóhelyük megítélésekor az élhetőség szempontjából. A legtöbben az állandóságot, a rendszerességet értékelik, például az anyáknak fontos, hogy ne csak ad hoc módon, egy-egy alkalommal legyenek gyermekes programok, a kamasz srácoknak fontos, hogy legyen egy közterületi focipálya vagy kosárpalánk, ahol összeverődve bűvészkedhetnek a labdával és így tovább. De ami igazán fontos, az a tulajdonosi érzület, hogy mi vagyunk a gazdái annak a helynek, ahol élünk. A MIÉNK!

Mindent meg kell tennünk, hogy a közösségekkel

„mindent meg kell tennünk, hogy a közösségekkel éreztessük, fontosak soroksár számára.”

Így a közösségi terek felújításával, újabbak létrehozásával a civil körök és egyesületek, szárnyaikat bontogató baráti társaságok nemcsak helyiséget nyernének az együttléthez, bár az is nagyon lényeges, hanem otthonra is lelhetnének, amelyre ha sajátjukként tekintenek, és amelyet úgy is kezelnek, akkor egyre többen csatlakoznak hozzájuk, és talán szerepet is vállalnak szűkebb pátriájuk rendezésében, közösségi életének fellendítésében.
Ha egy egyesület, legyen az a kertbarátoké, horgászoké, hagyományőrzőké vagy valamely tánccsoporté, az érdeklődési körében feladatot, felkérést kap, sokkal szívesebben végzi azt akár az önkormányzattal vagy más szervezetekkel együttműködve, mint magára hagyatva, egyedül. Gondolok itt a közönség előtti fellépésekre, ünnepségek megszervezésére, a Duna-part kitakarítására, szemétszedésre, adománygyűjtésre, időslátogatásra és így tovább.
A közösség ereje – ha nem is mindig így tapasztaljuk – Soroksáron is óriási. Mindent meg kell tennünk, hogy a kisebb helyi közösségekkel is éreztessük, fontosak Soroksár számára, ők is a nagy egész lényeges alkotóelemei. Nagyon sok Kossuth-, Derkovits- és egyéb díjjal kitüntetett művész, tudós él közöttünk! Több nyugat-európai példa bizonyítja, hogy ha az ilyen respektábilis személyeket bevonják a döntés-előkészítésbe, és nem csak művészeti vagy tudományos kérdésekben, az nagyban befolyásolja a későbbi végrehajtást! Az alkotó egyén nem hétköznapi sémákban gondolkodik, más szemüvegen keresztül nézi a világot.
Éppen ezért elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, létrehozok egy olyan kört, amelyben soroksári identitással bíró professzorok, művészek, egyéb alkotó emberek véleményt formálhatnak a kerületünket érintő fontos kérdésekről.

Közösségek a felhőben
A végére hagytam a virtuális közösségek problematikáját, amely modern életünk velejárója. Szidjuk és kárhoztatjuk őket, mert a valódi emberi találkozások elől szívják el a levegőt, lájkolunk, ha tetszik valami, igazi mosoly helyett emojikat nyomogatunk, ugyanígy, ha valami bosszant vagy elszomorít. Ismeretlen emberek jelölik be egymást a facebookon és adnak egymásnak virtuális simogatást egy-egy jól sikerült fotó vagy bejegyzés okán, és büszkék rá, hogy mennyi „barátjuk” van. Borzasztó!
Másfelől viszont a közösségi oldalak vitathatatlan előnye, hogy rég nem látott ismerősök, rokonok, osztálytársak, hasonló érdeklődéssel bírók találhatnak egymásra, és áthidalja a messzeséget. Nem beszélve arról, hogy a chat-oldalakon, facebook-csoportokban vitákat bonyolíthatunk, megismerhetjük egymás véleményét.
Soroksár legnagyobb facebook-csoportja a Guten Morgen Soroksár, több mint 7 ezer tagot számlál. Mondhatnám, ez a kerület legnagyobb civil közössége, még ha virtuális is. Anélkül, hogy bárkinek kétségbe vonnám a véleménynyilvánításhoz való jogát, nem biztos, hogy a közösségépítés legcélravezetőbb módja a személyeskedés, a másik ledorongolása, esetleg elküldése melegebb éghajlatra, mint ahogy ez sok esetben megtörténik az oldalon. Nem a véleménnyel van baj, hanem a kifejezésmóddal. Lehet vitatkozni kulturált hangnemben is, talán érdemes rajta elgondolkodni.
Mert a közösség ereje valóban csodákra képes, ha mindenki, aki itt él, otthonának szeretné érezni Soroksárt. Ehhez mindenkire szükség van, vitákra is, de a másik elismerésére is. A soroksári hétköznapok nem az ideológiákról szólnak, nekünk itt helyben magasabbra kellene tennünk a lécet, legyen szó politikai morálról, hagyományról, kultúráról vagy környezetünk védelméről, hogy a közösségi érdeket összhangba tudjuk hozni az egyéni boldogulással!

Bese Ferenc


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások