Itthon

Publikálva augusztus 19th, 2019 | által Hello_Soroksar

Sínen innen, sínen túl

Sínen innen, sínen túl, mondják az Újtelepen élő emberek, amikor Ófalu és Újtelep viszonya szóba kerül. Mit takar ez a népmesék szólamaira rímelő mondat? Hát persze hogy a távolságot. Soroksár központja és Újtelep között alig pár kilométer van, de a rossz közlekedés miatt sokan mégis jóval többnek érzik. A messziség érzését azonban nemcsak a síneken való átjutás nehézsége táplálja, hanem valami más is, a két terület közelinek cseppet sem mondható kapcsolata. Amikor Soroksárról beszélünk, többnyire mindenki csak a központra gondol, mintha Újtelepen, a Millenniumtelepen vagy a Péterimajorban nem is történhetne semmi érdekes. Az elkövetkezendő időkben Soroksár külső területeit járjuk körül, tudakozódva itt is, ott is, milyen az élet, hogyan képzelik a jövőt.

Rábl Viktóriával szombat délutánra beszéltünk meg találkozót a Török Flóris Általános Iskola bejáratánál. A délutáni fények és a közeli panelház ablakából kiszűrődő halk zene, a fedő alól lassan szökő illatok békebeli időket idéznek. Vikivel a játszótér felé vesszük az irányt, ahová a társasházakból lassan szállingóznak lefelé a gyermekes családok. Viki négyéves volt, amikor a szüleivel ideköltözött. Elmondása szerint akkoriban nem volt itt szinte semmi, se bolt, se orvosi rendelő, aztán szép lassan felépült minden az iskola köré. A mai Újtelepen már szinte minden megvan, amire szüksége lehet az embereknek: üzletek, szépen felújított orvosi rendelő, játszóterek, óvoda, iskola. Viki szerint Újtelep annyira jó hely, hogy a generációja, hozzá hasonlóan, itt kezdte meg az önálló életet és a jövőt, a családot is ide tervezik. És hogy mitől annyira jó ez a hely? „Jó a közösség, mindenki ismer mindenkit. Ha elveszett valaki kutyája vagy ott felejtette valaki a táskáját a téren, elég, ha felteszi este a Facebookra, és máris indul a keresés. Itt még a bevásárlás is közösségi program, mi még a tejespultnál is megállunk trécselni kicsit” – mondja Viki, aki úgy véli, hogy Újtelep sokat köszönhet az olyan embereknek, mint a „kék templomban” szolgáló Attila atya vagy a református egyházközség lelkésze, Péterffy György, mert „ők ketten nagyon erősen összefogják a családokat, a fiatalokat, és rengeteg jó programot szerveznek az itt élőknek”. Az IKEA-nak és a bevásárlóközpontnak köszönhetően munkahely is bőven akad a környéken, és a rendőrségnek hála jó a közbiztonság. „Az újtelepiek nagyon hálásak, amikor esténként látják a rendőrautókat körözni” – meséli Viki, majd lassan áttér a hiányosságokra is. Elsőként a gyermekorvos és a bölcsőde hiányát említi, majd rögtön utána a közlekedést. „Erzsébetre sokkal könnyebben bejut az ember, mint Soroksár központjába” – mondja, aztán hozzáteszi: „az egyetlen busz csak óránként jár”. Viki egyik vágya, hogy az újtelepiek által csak Drakula-házként emlegetett épülettel kezdjen végre valamit az önkormányzat. Ha megtartanák a régóta ígérgetett szavazást, ő egy konditeremre voksolna. Másik kívánsága, hogy a metrófelújítás miatt forgalomba állított 223M-es busz a munkálatok befejezése után is megmaradjon, mert azzal átszállás nélkül alig félóra alatt a Boráros téren lehet az ember. A kérdésre, érdekli-e a helyi politika, Viki azt mondja: „nem igazán, de a választások előtt más a helyzet, végtére is a mi jövőnkről van szó”. Hogy milyen polgármestert szeretne, arra tudja a választ: „aki jobbá teszi kicsit az újtelepiek életét”. Arra a kérdésre viszont, hogy kire fog szavazni, Viki csak a fejét ingatja. „Hallottam már ezt-azt, de igazából még nem ismerem a jelölteket. Tájékozódni fogok.”

Ekler Évát azzal hívtam fel telefonon, meséljen kicsit magáról, mert több helyről is azt hallottam, hogy ő igazi közösségszervező. Éva családjával 1992-ben költözött Újtelepre, és amikor évek múltán kinőtték a lakást, akkor is itt, Újtelepen vettek egy nagyobbat. Azért választották másodszorra is a telepet, mert „emberléptékű hely”. Nincsenek tízemeletes panelek, ami lehetővé teszi az ott lakók gyakoribb érintkezését, jobb kapcsolódását. „Az emberek kedvesek, jó a levegő, sok a zöld, ide jó hazajönni” – mondja Éva, majd elmeséli, hogyan született meg a Szomszéd ünnep és Újtelep közösségi kertje, a Dorottya kert.

Amikor 2010-ben Pécs volt Európa kulturális fővárosa, ott tartottak először Szomszédünnepet. Évának annyira megtetszett a dolog, hogy azt gondolta, milyen jó lenne, ha az újtelepieknek is lenne hasonló ünnepe. 2011 óta augusztus utolsó szombatján az újtelepi szomszédok várják és megünnepelik egymást: a barátságot, az elfogadást, a nyitást a másik ember felé. Az idei ünnepre is nagyszerű dologgal készülnek a telepiek: egy kiszuperált telefonfülkéből Könyvmegállót varázsolnak. „A dolog nem új, számtalan helyen láttam már különféle építményeket, amelyekbe az emberek könyveket tehetnek és vihetnek” – mondja Éva, akinek fél évébe került, míg a leszerelt fülkét hivatalosan megszerezte.

A Dorottya kert, amely Szent Dorottya, a kertészek védőszentje után kapta a nevét, régi vágya volt Évának. Sok időbe telt, amíg megfelelő helyet találtak a kert számára, de mára Újtelep igazi gyöngyszeme lett, ahol fiatalok, öregek, családosok és egyedülállók közösen teremtenek valami jót, valami szépet.

A jövőre nézve Éva listáján első helyen a közlekedés szerepel. Akárcsak Viki, ő is említést tesz arról, milyen jó volna, ha maradhatna a busz, amely egyenesen a Boráros térre visz.

Terike néni zöldségesstandja a postával szemben, a Szent László utca túloldalán áll. Érkezésünkkor éppen Magdikának méri a barackot, méghozzá jó puhát, mert az unokának lesz. Terike néni férje halála után, két évvel ezelőtt Pesterzsébetről költözött Újtelepre. „És milyen jól tettem! Az emberek kedvesek, intelligensek, a forró napokon még hideg limonádét is hoznak nekem. Olyanok vagyunk itt, mint egy család. Ha valakinek kell valami, csak rám csörög, én pedig hozom is” – mondja Terike néni, miközben egy biciklivel érkező, angolul beszélő hölgynek csomagolja a negyed dinnyét.

Az útmenti zöldségesstand valóságos kommunikációs bázis, ennek köszönhetően Terike néni oda-vissza fújja, ki mit szeretne Újtelepen. A nyugdíjasoknak jó volna például egy-két pad, esetleg egy kis asztalka abba a gyönyörű parkba, hogy le tudjanak ülni beszélgetni, sakkozni. De az is fontos volna, hogy amikor jönnek a hideg téli napok, ne szoruljanak be az egyedül élő öregek a házba, hanem legyen egy hely, ahol összejöhetnek, beszélgethetnek és megehetnek egy finom süteményt. „Azt mondják a Drakula-ház évek óta üresen áll. Miért ne lehetne abból egy jó klubot csinálni?”

Terike néni a többiekkel ellentétben szeret politizálni, és már tudja is, kire fog szavazni: „Bese Ferencre”. Hogy miért ilyen biztos a választásában? „Bese urat ismerem, már többször járt nálam, és a beszélgetésekből azt szűrtem le, hogy felelősségteljes ember. Családszerető, templomba járó, olyan, aki tudja, mit akar. Én megbízom benne.”
Azt mondják, a kor embere pénzben méri az életét. Akkor boldog, ha sok van, akkor sikeres valaki, ha gazdag, akkor hasznos egy erdő, egy kert, ha pénzt termel. Milyen szerencse, hogy vannak kivételek. Az újtelepi emberek másként mérik az életüket. Hálásak azért, amilyük van, és mindent megtesznek azért, hogy a holnap jobb legyen. Irigylem kicsit ezt az életet.

Haluska Ibolya


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások