Nem fáj, csak ha nevetek

Minden nemzetnek megvan az eredettörténete, a mítosza, az aranykora, ami meghatározza a sorsát, amihez újra és újra visszatér. Ami nekünk a csodaszarvas legendája, az Amerikában a vadnyugat mítosza. Egy világé, ami még a német írót Karl Mayt is megfertőzte, és szinte egész életét a távoli Vadnyugat krónikásaként élte le úgy, hogy ő maga csak élete végén látta a kopár sivatagot, a szalonokat, az indiánokat és végül nem is igazán tetszett neki. Ki, illetve kik éleszthetnék újra méltóbbképpen a legendáriumot, ha nem a Coen testvérek, az amerikai filmgyártás fekete humorú fenegyerekei?

Talán a címadó székely vicc fejezi ki legjobban, mit érez az ember, amikor végignézi a The ballad of buster scruggs című antológiafilmet. Fekete humorból ugyanis nincs hiány, ahogy azt már megszokhatták tőlük a nézők, de mégis van valami mélyen gyomorba vágó érzés a helyenként feltörő nevetés mögött.

Egy ódon mesekönyv kinyílik, mint egy átvezető a történetek között, és mi elindulunk egy utazásra a Vadnyugaton, hat különálló „mesével”. Első ránézésre semmi kapcsolat nincs a történetek között a helyszínt leszámítva, azonban ahogy haladunk előre, valami egészen sokkoló dolog kezd kibontakozni a háttérben, egy szál, amelyre minden történetet felfűztek a színfalak mögött. A sors fintora, az élet elképesztő abszurditása, hiszen lehet az ember a legjobb pisztolyforgató a vidéken, nem lehet örökké ő a legnagyobb kutya (The ballad of buster scruggs), esetleg megúszhat kalandos módon indián „segítséggel” egy akasztást bankrablásért, hogy aztán néhány órára rá egy marhatolvaj akaratlan segítéséért ismét a bitófán találja magát (Near Algodones). Mire a film végére ér az ember, rájön, hogy az igazi főszereplő a sztárszínészek mellett nem más, mint a kérlelhetetlen halál, akit az sem érdekel igazán, hogy életed szerelmét láttad meg éppen vagy megnyerted a lottóötöst, ha úgy tartja kedve, ő eljön érted bármikor.

A film minden klasszikus westernelemet és karaktert felvonultat, olyannyira, hogy habár volt már westernköntösbe bújtatott filmje a Coen testvérpárnak (Nem vénnek való vidék), ez a nagybetűs westernfilmjük. Természetesen megtartották egyedi stílusukat, így aki csak egy újabb klasszikus Coen-filmet szeretne látni, az sem fog csalódni, aki pedig a meleg időben a sivatagos Vadnyugatra vágyna vissza, tökéletesebben nem is választhatna.

BNM