Film

Publikálva július 29th, 2019 | által Hello_Soroksar

Nem fáj, csak ha nevetek

Minden nemzetnek megvan az eredettörténete, a mítosza, az aranykora, ami meghatározza a sorsát, amihez újra és újra visszatér. Ami nekünk a csodaszarvas legendája, az Amerikában a vadnyugat mítosza. Egy világé, ami még a német írót Karl Mayt is megfertőzte, és szinte egész életét a távoli Vadnyugat krónikásaként élte le úgy, hogy ő maga csak élete végén látta a kopár sivatagot, a szalonokat, az indiánokat és végül nem is igazán tetszett neki. Ki, illetve kik éleszthetnék újra méltóbbképpen a legendáriumot, ha nem a Coen testvérek, az amerikai filmgyártás fekete humorú fenegyerekei?

Talán a címadó székely vicc fejezi ki legjobban, mit érez az ember, amikor végignézi a The ballad of buster scruggs című antológiafilmet. Fekete humorból ugyanis nincs hiány, ahogy azt már megszokhatták tőlük a nézők, de mégis van valami mélyen gyomorba vágó érzés a helyenként feltörő nevetés mögött.

Egy ódon mesekönyv kinyílik, mint egy átvezető a történetek között, és mi elindulunk egy utazásra a Vadnyugaton, hat különálló „mesével”. Első ránézésre semmi kapcsolat nincs a történetek között a helyszínt leszámítva, azonban ahogy haladunk előre, valami egészen sokkoló dolog kezd kibontakozni a háttérben, egy szál, amelyre minden történetet felfűztek a színfalak mögött. A sors fintora, az élet elképesztő abszurditása, hiszen lehet az ember a legjobb pisztolyforgató a vidéken, nem lehet örökké ő a legnagyobb kutya (The ballad of buster scruggs), esetleg megúszhat kalandos módon indián „segítséggel” egy akasztást bankrablásért, hogy aztán néhány órára rá egy marhatolvaj akaratlan segítéséért ismét a bitófán találja magát (Near Algodones). Mire a film végére ér az ember, rájön, hogy az igazi főszereplő a sztárszínészek mellett nem más, mint a kérlelhetetlen halál, akit az sem érdekel igazán, hogy életed szerelmét láttad meg éppen vagy megnyerted a lottóötöst, ha úgy tartja kedve, ő eljön érted bármikor.

A film minden klasszikus westernelemet és karaktert felvonultat, olyannyira, hogy habár volt már westernköntösbe bújtatott filmje a Coen testvérpárnak (Nem vénnek való vidék), ez a nagybetűs westernfilmjük. Természetesen megtartották egyedi stílusukat, így aki csak egy újabb klasszikus Coen-filmet szeretne látni, az sem fog csalódni, aki pedig a meleg időben a sivatagos Vadnyugatra vágyna vissza, tökéletesebben nem is választhatna.

BNM


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások