Itthon

Publikálva július 25th, 2019 | által Hello_Soroksar

Ha szeretsz valakit, adj neki szárnyakat

Sokaknak lehet ismerős a helyzet, amikor felnőtt fejjel, évtizedek múltán is szuperlatívuszokban beszélünk a szeretett pedagógusról, és hálás szívvel gondolunk arra, hogy milyen szerencsések is vagyunk, mert volt egy tanárunk, aki nélkül ma nem lennénk azok, akik. Nagy Ágnest, Ági nénit sokan ismerik és szeretik Soroksáron, hiszen közel negyven évig tanított a mai Grassalkovich Antal Általános Iskolában; óvodából távozó, apró, hat-hét éves lurkókat vett a szárnyai alá, hogy aztán négy év alatt felkészítse őket a felső tagozatra. A pedagógusnap apropóján pályáról, a tanítás örömeiről, nehézségeiről beszélgettünk vele.

Ági néni nevet, sokáig fel sem fogta igazán, hogy mennyire szeretik őt a gyerekek. Először akkor tudatosult benne, hogy valamit tényleg jól csinálhatott, amikor nyugdíjba vonulása után először látogatott vissza a Grasiba. „A gyerekek hihetetlen szeretettel vettek körül, szinte el sem akartak engedni” – mondja, majd felidézi a szülőkkel való véletlen találkozásokat, futó beszélgetéseket. „Az ember nem is gondolná, mennyi mindenre emlékeznek, milyen hálásak a legkisebb apróságért. Az egyik anyuka évek múltán is meghatottan beszélt arról, milyen sokat jelentett nekik, hogy búcsúzóul a gyerek első osztályos év végi felmérését is betettem a »tarisznyába«.”

A pálya kapcsán elsőként említi Reményi Józsefnét, Vera nénit, a Grassalkovich elődje, a Zalka Máté Általános Iskola igazgatóját. „Kezdő pedagógusként sok nehézségem akadt, sehogy sem bírtam fegyelmet tartani, és már ott tartottam, hogy elhagyom a pályát. Vera és helyettese, Fiam Istvánné Julika, nagyon sok órát látogattak nálam, és mindig végtelenül emberségesek, segítőkészek voltak velem. Egy rosszul sikerült óra után Julika odajött hozzám, és azt mondta, amíg rád nem figyel minden szempár, el se kezdd az órát, és minden porcikád azt sugározza a gyerekek felé, hogy veled képesek lesznek a dolgokat megtanulni. Julikától ezt tanultam, az értelmes fegyelmet és a hitelességet, amelyek nélkül nem lehet eredményes egy tanítási óra. Vera határozott, céltudatos vezetői stílusát, közösségteremtő erejét pedig a mai napig példaértékűnek tartom. Azt, hogy elkezdtem hinni magamban, és végül a pályán maradtam, ennek a két embernek köszönhetem.”

A jó tanár titkaira Ági néni nem tudja megadni a választ. Tapasztalatai szerint fontos, hogy tudjunk tanulni a gyerekektől. „Egyszer kértem az osztályt, hogy vegyék elő a vonalas füzeteket, mire az egyik kislány a kockás (négyzethálós) füzetébe kezdett el írni. Mikor értetlenkedve rákérdeztem, azt válaszolta: »Ez is vonalas, álló és fekvő vonalakból áll.« Valóban, milyen igaza volt! Nyitottság nélkül nem lehet befogadni semmi újat, nem lehet elfogadni, megérteni a gyerekeket, és nem lehet felismerni a bennük rejlő értékeket, képességeket, pedig ez az egyik legfontosabb dolgunk: észrevenni, megmutatni, elhitetni velük, hogy mi mindenre képesek, milyen értékesek.”

Azt sem árt észben tartani, hogy egy gyermekről nem mond el mindent a tanulmányi átlaga, mert hogyan is lehetne összehasonlítani egy jó családi hátterű tanuló ötösét a többszörösen hátrányos helyzetű gyerek négyesével? „Ilyen helyzetekben nem a képesség okozza a lemaradást, hanem a hátrányok” – mondja Ági néni, majd hozzáteszi: „Ilyenkor különösen fontos a pedagógus felelőssége, empátiája, hogy megpróbálja pótolni mindazt a hiányt, ami a gyermek körülményeiből adódik.

A pálya árnyoldalairól többnyire senki sem beszél szívesen, Ági néni szerint viszont a rosszra, a kudarcokra is szükség van, mert alázatra tanítanak, mert nem tudunk mindig mindent megoldani, „ennek ellenére tesszük, amit lehet, ami módunkban áll.”

Juc


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások