Itthon

Publikálva július 21st, 2019 | által Hello_Soroksar

Jó lenne újraálmodni az egészet

Minden település, így Soroksár életében is szép számmal akadnak olyan megoldandó feladatok, fejlesztések, amelyek meghaladják az önkormányzat erejét, megvalósításukhoz az állam segítségére van szükség. Kormány és önkormányzat együttműködéséről, az életminőségünket befolyásoló nagyberuházásokról Kubatov Gáborral, a Fidesz pártigazgatójával beszélgettünk, aki nem mellesleg évtizedek óta Soroksáron él.

– A Wikipédia azt írja, hogy ön ma Magyarország kilencedik legbefolyásosabb embere, aki többek között a Ferencvárosi Torna Club elnöke, 2002 óta tagja a Fidesznek, 2006 óta parlamenti képviselő. Hogyan viszonyulnak az itt élő emberek önhöz? El lehet választani az egyik pozíciót a másiktól?
– Szerintem nem és nincs is rá szükség. Sokan vagyunk a közéletben olyanok, akik egyszerre több ügyet is szolgálunk. Természetesen fontos, sőt meghatározó az, hogy hová születünk, a családunk, a hivatásunk, az, hogy melyik klubnak szurkolunk vagy éppen mit gondolunk a világ dolgairól. Az, hogy én politikusként lokálpatrióta vagyok, a legnagyobb kormányzó párt egyik képviselője és teljes szívemből soroksári, számomra nem kérdés, így teljes az életem. A mandátumom egyszer majd lejár, nem leszek életem végéig politikus, viszont valószínű, hogy örökre soroksári maradok. A hivatásommal, elveimmel kapcsolatos rokonszenv vagy ellenszenv azonban már másik kérdés.

– Miféle kérdés?
– Összetett és hosszú.

– Nem próbálhatnánk meg röviden?
– Nézze, szerintem nem érdemes ebbe a nagypolitikát belekeverni és az ideológiai csatározásokat, maradjunk inkább Soroksárnál, hiszen most az a kérdés, hogy mi lesz az otthonunkkal, mi lesz a településünkkel.

– Amely – úgy tudom – az ön választott otthona.
– Eredetileg pesterzsébeti vagyok (megjegyzem, akkor még egy kerületet alkotott Pesterzsébet és Soroksár), de a rokonságnak köszönhetően nyáron, télen, gyerekként, kamaszként állandóan itt lógtam a haverokkal. Nem titok, amikor megnősültem, éltünk a feleségemmel egy rövid ideig Budán is, de nem találtuk a helyünket. A hozzátartozóim, a barátaim és leginkább a szívem visszahúzott Soroksárra. Külvárosinak lenni, oda tartozni semmihez sem hasonlítható életérzés, csak az tudja, aki már átélte. Itt az idő lassabban jár, és mindent körülleng egyfajta nosztalgia. Soroksár vidék és város különös elegye, ahol például régen telente szőnyeget terítettek az emberek a lefagyott járdára, hogy senki ne essen el. Szóval nem véletlen, hogy 1997-ben mi itt vettük meg életünk első saját házát, és néhány éve itt is építkeztünk. A Grassalkovich úton húsz éve működik az autószerelő műhelyünk, és a mai napig előfordul, hogy a gyermekkori barátaimmal hajnalig bütyköljük a kocsikat. A feleségem a Hősök terére jár a kifőzdébe, egyszóval Soroksár az otthonunk, minket minden szál ideköt.

A munkák június végén kezdődtek, a 243 milló
forintos önkormányzati önrésszel együtt a beruházás teljes összege 1 milliárd 37 millió forint.

– Szokták önt keresni különböző problémáikkal csak úgy az utcáról az emberek?
– Gyakran előfordul, sőt mondhatni, rendszeresen. A feleségem, Ági, minden héten két-három levelet hoz haza a műhelyből. Én rendszerint csak késő este érek haza, ezért többnyire őt találják meg a különböző problémákkal, kérésekkel. Megtisztelő ez a bizalom, s én igyekszem megszolgálni. Megjegyzem, a helyi fideszes képviselőkkel időről időre találkozom, és megbeszéljük az aktuális ügyeket, feladatokat.

– Hogyan képzeljük el az önkormányzattal való együttműködést? Sokszor hallani, hogy a nem fideszes önkormányzatokat a kormány bünteti, és a rendőrkapitányság nem fog megépülni, mert Soroksárt elvesztette a Fidesz.
– Badarság, a rendőrkapitányság meg fog épülni. Büntetés helyett pedig célszerű inkább eredményes és eredménytelen lobbizásról beszélni. A másik probléma, amit látok, hogy bizonyos emberek nem képesek összefogni és észszerű kompromisszumokat kötni saját településük érdekében, pedig személyesen ismerik még a zöldségest is. A jelenlegi polgármesterrel, Geiger Ferenccel kiválóan együtt tudunk működni. Soroksáron nem egy olyan projekt futott vagy fut most is, amelyeket az állam finanszíroz, az önkormányzat pedig megvalósít.

– A Tündérkert felújítása szépre sikeredett, Újtelepen pedig épül egy református templom.
– Ez így igaz, és bízom benne, hogy a soroksáriak legalább ennyire örülnek majd annak a beruházásnak is, amely a burkolatlan utak rendbetételét célozza. A kerületben még mindig rengeteg a földút, ahol esőzések idején az emberek bokáig járnak a sárban, a pincéket pedig elönti víz. Az állam nyolcszáztizenhétmillió forinttal támogatta ezt a projektet, valamint az útépítéssel egyidejűleg a beépítéstől függően egy- vagy kétoldali járda és gépkocsibehajtó építését. A csapadékvíz-elvezető rendszer kialakítása is szerepel a tervekben. Mindez nagyjából tizenöt utcát jelent. Amint a beruházás elkészül, az érezhetően javítja az ott élők életminőségét, nem mellesleg a változás meglátszik majd az ingatlanárakon is.

– Évek óta foglalkoztatja a soroksáriakat a vasúti átjáró megépítése.
– Hallottam róla, és a magam részéről örülök, hogy sok év huzavona után a tervezés szakasza végre lezárult, már csak lobbizni kell a kormánynál. Annak idején gyalog végigjártam az egész érintett szakaszt, és azt láttam, hogy borzasztó körülmények között kénytelenek élni ott az emberek. Azt gondolom, itt az ideje végre 21. századi körülményeket teremteni.

– A tervezésről elárulna valami konkrétumot?
– Szerintem amennyit én tudok, annyit már tudnak a soroksáriak is. A tervek szerint a vasútállomás mellett egy aluljáró megépítésével oldják majd meg a közlekedést.

– Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?
– Soroksárral kapcsolatban egy dolgot mindenképp megemlítenék: Pongrácz Gergely emléktáblájának a felavatását. Személyesen ismertem őt, nagyszerű ember volt. A másik, amire büszke vagyok, a Fradihoz kötődik, amikor egy-egy félénk fiú a szemem előtt nő fel, érik férfivá, lesz sikeres sportoló, és remélem, a felnőttcsapat büszkesége. Ilyenkor azt érzem, már csak ezért is megérte.

– Részt szokott venni a soroksári közéletben?
– Tevékenyen kevésbé, inkább csak csendes szemlélőként figyelem. Kiváló kezdeményezéseket látok, pezseg a kulturális élet, sok a civil szervezet, a hagyományőrzők, a Fehérasztal Társaság. Mai napig emlékszem a megboldogult Román Jánossal folytatott fantasztikus beszélgetésekre, akitől nagyon sokat tanultam Soroksárról és a település múltjáról.

– Milyennek szeretné látni Soroksárt mondjuk tíz vagy húsz év elteltével?
– Arra vágyom, amire szerintem minden itt élő ember. Legyenek kávéházak, benépesült Duna-part, saját temető, hogy a szeretteink itthon nyugodhassanak, és legyen Soroksárnak identitása, ami megkülönbözteti a többiektől. Tudja, a büszkeség és az érzés, hogy én soroksári vagyok. Rengeteg fiatal költözik ide, sorra épülnek a lakóparkok, de az újonnan érkezőknek a századelő, a külváros, a sváb származás már nem jelent semmit. Jó lenne újraálmodni az egészet.

Haluska Ibolya


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások