Közelkép

Publikálva július 18th, 2019 | által Hello_Soroksar

Első lépések egy probléma útvesztőjében

Fiatal, szép, mosolygós anyukák beszélgetnek a Hősök terén, egy cukrászda apró teraszán. Egyikük mellett babakocsi, benne lufival játszadozó, nevetgélő gyerek. Első ránézésre senki sem gondolná, hogy a gyerek a kocsiban talán sohasem fog járni és beszélni, hogy a limonádéjukat kortyolgató asszonyok szintén halmozottan sérült gyerekeket bíztak apára, nagymamára, amíg eljöttek ide, hogy a speciális élethelyzetükből adódó gondjaikról, a mindennapjaikat megkönnyítő lehetőségekről beszélgessenek Bese Ferenc független polgármesterjelölttel.

A találkozó ötlete Loncsák Anikóé volt, aki Messengeren vette fel a kapcsolatot Bese Ferenccel, de a szót eleinte Somlyai Ilona, Ica viszi. Neki van a három anya közül a legtöbb tapasztalata, az ő Laurája már huszonkét éves, így a halmozottan sérült gyermekek gondozásával járó összes nehézséget, az ellátórendszer minden hiányosságát ismeri. „A Laurához hasonló gyerekek egész életükben, már csecsemőkortól speciális ellátást, szakirányú kezeléseket, fejlesztéseket igényelnek, amit legközelebb a belvárosban kaphat az ember. Ez azt jelenti, hogy hetente legalább kétszer kell bebumlizni a városba, ami tömegközlekedéssel maga a rémálom, autóval pedig havonta több tízezer forintot jelent, és akkor még nem számoltuk az óradíjakat” – magyarázza Ica, majd Anikó és Horváth Zsuzsa is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Egy Dévényes (Dévény Anna által kifejlesztett manuálterápiás mozgásrehabilitáció) óradíja öt-hatezer forintba kerül, és egy konduktor díjazása sem olcsó mulatság. A különórákat nem lehet megúszni, mert lévén szó halmozottan sérült gyerekekről, a fejlesztésük is többféle terápiát, specialistát igényel: gyógymasszőrt, etetésterapeutát, gyógypedagógiai fejlesztőket, konduktorokat, de hiába írják fel a kezeléseket, ha a szakembereket elszipkázzák az alapítványok. „Sok választásunk nincs, ha azt akarjuk, hogy a gyerek időben megkapja, ami kell a jóllétéhez, fejlődéséhez, akkor megyünk ide-oda, akár Budára is, és fizetünk” – mondja Zsuzsa.

A várólista mindenhol óriási. A speciális ellátást igénylő gyerekek számára szinte csoda kell ahhoz, hogy valamilyen nappali ellátásba – bölcsőde, óvoda, iskola, felnőtt napköziotthonok – bekerüljenek, pedig elképesztő szükség volna arra, hogy ezek a családok az elszigeteltségből ki tudjanak törni, és az anyák újra dolgozhassanak, visszataláljanak a társadalomba. Már az is nagy segítséget jelentene számukra, ha legalább egyetlen olyan speciális csoport lenne Soroksáron, ahol az ötéves Zsuzsihoz és a hatéves Alexandrához hasonló gyerekeket fogadni tudnák, vagy ha a szükséges kezelésekért nem kellene mindig a város másik végére utazniuk.

Bese Ferenc a hallottak alapján úgy látja, hogy összetett problémáról van szó: intézmény- és szakemberhiányról egyszerre, mert hiába állna a gyerekek rendelkezésére egy jól felszerelt óvodai vagy terápiás szoba, ha nincs szakember. „A legjobb talán az lenne, ha a környékbeli kerületekkel, Csepellel, Pesterzsébettel összefogva lehetne elgondolni valamiféle stratégiát, intézményes megoldást, és nem csupán a projekt nagysága miatt, hanem azért is, mert a környékről így is, úgy is idetalálnának a hasonló nehézségekkel küzdő családok. Egy önkormányzat által elindított ösztöndíjprogram vagy egyéb ösztönzők, mint a szolgálati lakás, talán képes volna idecsalogatni a szakembereket is” – mondja a polgármesterjelölt, majd rögtön utána hozzáteszi, ígérni persze nem ígérhet semmit, csak azt, ami módjában áll: tájékozódik, megnézi, hogy más kerületek, hogyan oldják meg ezeket a problémákat, mi kell egy speciális csoport vagy egy nappali ellátó létrehozásához, felszereléséhez, fenntartásához. Anikó, Zsuzsa és Ica Bese Ferenc biztatására vállalták egy Facebook-csoport elindítását, ahol fel lehet mérni, hogy ebben az ügyben a környéken hány család milyen módokon érintett.

UBI


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások