Itthon

Publikálva június 26th, 2019 | által Hello_Soroksar

A zöldséges és „a pók nélküli háló”

Rég volt már, amikor a kedvenc zöldségesemnél néhány vásárló társaságában megvitattuk a helyi aktualitásokat, majd a vásárlás után nemcsak másfél kiló almával gazdagabban, hanem tévedhetetlennek hitt tudás birtokában hagytuk el a „piacteret”. Bármilyen témában találtam szakértőt, legyen az iskolaválasztás vagy éppen befőzési tipp. Viccesen Soroksár Online-nak neveztük a helyet.

Azóta eltelt másfél évtized, a gyerekeim már saját maguk választják az iskolájukat, és bár befőzni azóta sem szoktam, nosztalgikus hangulatban megyek el naponta a szóban forgó családi ház előtt, pedig cseppet sem vagyok az a típus, aki szerint régen minden más volt, jobb volt.
Beszélgetni, pletykálni, információt cserélni olyan, akár levegőt venni, mert mire is ment volna a neandervölgyi, ha több ezer évvel ezelőtt nem beszéli meg társaival a holnapi vadászatot, ha nem teszi közkinccsé a tudást, hogy melyik növény csillapítja leggyorsabban a vérzést, mulasztja el a duzzanatot?

Saly Noémi nagy sikerű könyvében, a Budapesti kávéházak történetében az 1900-as évek Budapestjén kalauzolja végig az olvasót. A várost akkoriban nyolcszázezren lakták és háromszáz kávéház várta tárt karokkal a vendégeket. Az Orczy téren állt a fuvarosok kávéháza, a nyomdák, szerkesztőségek közelében pedig az íróké, művészeké, de megvolt a törzshelye az orvosoknak, ügyvédeknek is, mert csakúgy, mint az ókori Görögországban vagy a középkori városokban, mindig a közös hivatás, a közös érdeklődés, a közös célok, az azonos élethelyzetek terelték össze az embereket, és e törvényszerűség alól még a Facebook sem kivétel.

De mi van még a közös dolgokon kívül, amivel törvényszerűen minden csoportnak rendelkeznie kell? Hát a jellegzetes szereplők, karakterek. Hálózatelmélettel foglalkozó szakemberek energiacentrumként, összekötőként utalnak azokra a személyekre, akik a kapcsolatépítésre sok energiát fordítanak. Ezek az emberek pozitívak, gesztusokat tesznek mások felé, nyitottak, figyelmesek, és egy-kettőre tető alá hoznak dolgokat. Gyakran megesik, hogy az összekötők két szerepet visznek egyszerre, és ők a csoport hangadói is, olyan karakterek, akiknek a véleményére odafigyelnek a többiek. Amíg ő beszél, a többiek hallgatnak, bólogatnak. Természetesen az egybeesés nincs kőbe vésve, gyakran előfordul az a felállás is, hogy a hangadó/hangadók és a kapcsolatépítő külön személy. Ebben az esetben a legtöbbször igazi megszállottal van dolgunk, akit csak az érdekel, hogy ő legyen a főnök, és ha lehet, mindig neki legyen igaza. Okoskodó, a mindenben kételkedő, a mindenből viccet csináló, az örökké dühös – igen széles a hangadók palettája. És ott vannak még a kakukktojások, a furcsák, akik igazából sehová sem illenek. Ők az újdonságkeresők, az érdeklődők, akik igyekeznek mindenkit megérteni, és hidat képezni az ellentétes álláspontok vagy akár több közösség között. Végül, de nem utolsósorban minden közösségnek megvannak a maga kórustagjai, akik gondolkodás nélkül követik a hangadót.

Amikor a fiam kicsi volt, minden mese végén kijelentette, hogy ő melyik szereplője a mesének, majd nekem szegezte a kérdést: „Te ki szeretnél lenni?” Játsszunk! Mit gondolsz, te melyik karakter vagy a Facebookon?

Juc


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások