Itthon

Publikálva június 23rd, 2019 | által Hello_Soroksar

0

Az otthoni harangszó a soroksári toronyban kondul

Május 5-én a Nagyboldogasszony Főplébánia mögötti téren, a Kitelepítési emlékműnél Soroksár arra a közel hatezer fiára emlékezett, akiket megfosztva vagyonuktól, méltóságuktól, arra kényszerítettek, hogy elhagyják a szeretett földet, a templomot, amit apáik emeltek, a Tündérkertet, ahol először ropták a polkát.

Magyarországról 1946 és 1948 között 220-230 ezer embert telepítettek ki, a hazai német lakosság csaknem felét. A kollektív bűnösség logikája szerint fasiszta maradvány volt a tizenéves gyermek, az állapotos anya, a tisztességben megőszült nagyszülő, a világháborús emlékműveken apáik, nagyapáik nevét olvasó fiatal.

Hogyan történhetett meg a zsidók deportálása után, hogy etnikai alapon bélyegezzenek meg ártatlan embereket? Hogyan ismétlődhetett meg, hogy vagonokba zárjanak családokat, és ha nem is a halálba, de barátoktól, rokonoktól elszakítva egy másik országba deportálják őket? Az okokat, mint hasonló helyzetekben mindig, az államilag támogatott vagyonszerzésben, a szociális problémák totális diszkrimináción alapuló kezelésében kell keresni, és abban a politikai mítoszban, amit a hatalmak a második világháborúhoz vezető revíziós politikából tanultak, miszerint a vegyes lakosságú területeken időzített bomba ketyeg. Ennek következményeként magyarokat, szlovákokat és 14 millió németet űztek el a világháborút követő években Közép-Európában az otthonából, elfelejtve a közös sorsot, az értékeket, amit a kulturális sokszínűség, a sok száz év békés egymás mellett élése adott.

„És add tudtára a te fiaidnak…” – mondja az Ószövetség, mert a múlt bár lezárult, tapasztalataival mégis szervezi a jelent és a jövőt. Emlékezünk, papírra vetjük a történeteinket, vigyázunk arra, hogy ilyen tragédiát soha ne kelljen átélnie a gyermekeinknek.

Haluska Ibolya

„Sok embernek egy élet munkáját kellett itthagyni, és batyuval marhavagonba szállni, földönfutóként kellett elhagyni a régi hazát. A magyarországi németség bár őrizte szokásait, hagyományait, de ugyanakkor túlnyomó többségük hűséggel viseltetett a magyar haza iránt. Csendes, kitartó szorgalmukkal az országot is gyarapították, s ha egy-egy sváb faluban elolvassuk a hősi emlékművön a neveket, láthatjuk, hányan ontották vérüket a magyar hazáért! Az elűzöttek azóta az új hazában egzisztenciát teremtettek maguknak, és akik még élnek, hazalátogatnak. Még megtakarított pénzükből is hoznak, például a soroksári templom orgonájára, tatarozására, a soroksári művelődési házra jelentős pénzösszegeket áldoztak. Nekik még mindig az az otthoni harangszó, ami a soroksári toronyban kondul meg.”


Részlet Bieber Ferenc visszaemlékezéséből.
Forrás: soroksarihelytörténet.blogspot.hu


A szerzőről



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások