Közelkép

Publikálva május 2nd, 2019 | által Hello_Soroksar

„Nem kívánkoztam soha máshová”

Tartsd meg a közösséget, és a közösség megtart téged

Még az európai parlamenti választásra készül az ország, ám hamarosan arról is döntenünk kell, kiknek a kezébe adjuk lakóhelyünk közös ügyeinek intézését, kit bízunk meg a helyi társadalom vezetésével. Soroksáron mindenképpen változás lesz, hiszen Geiger Ferenc bejelentette, hogy idén ősszel már nem indul. Ám a Soroksári Civil Szervezetek és Személyek Egyesületének elnökeként a napokban arról is nyilatkozott, hogy a civilek Bese Ferencet látnák szívesen az önkormányzat élén. A Helló Soroksár szándékokról, identitásról, víziókról faggatta az egyelőre még nem hivatalos jelöltet.

– Megszületett önben a döntés, hogy független polgármesterjelöltként megméreti magát az önkormányzati választáson. Mi készteti az indulásra?

– Szeretném, ha az emlékeimben élő Soroksár újra életre kelne, az alvó városi létből felébredne. Szeretném, ha a meglévő tradíciók ápolása nem csak kevesek ügye lenne, hanem az itt élők többsége élő közösségként tekintene lakóhelye mikrotársadalmára, ahová jó hazajönni, ahol számíthatunk egymásra, ahol vannak programok, van közélet, ahol pihenni, töltődni lehet. Régi igazság, hogy ha megtartjuk a közösséget, a közösség is megtart bennünket. Jártamban-keltemben sok emberrel beszélek, és azt tapasztalom, hogy ezek a gondolataink összecsengenek. Sokan kérnek arra, hogy induljak, nem titkolom, nekem is vannak ilyen ambícióim. S hogy miért függetlenként? Az otthonunk nem lehet pártpolitika kérdése.

– Ön szerint mit várnak a soroksáriak a polgármesterüktől?

– A jövőt. Elsősorban azt, hogy azokat az elképzeléseket váltsa valóra, azokat a döntéseket vigye végig, amelyeket közösen elhatározunk. A legfontosabb, hogy működjön a városrész, rendben legyenek az utak, a járdák, a közlekedés, legyen biztonságos orvosi ellátás, színvonalas oktatás, félelem nélkül lehessen sétálni, biciklizni a Duna parton is; csupa olyan dolog, amelyek, ha jól működnek, az emberek észre sem veszik, mennyi erőfeszítés van mögötte és nem is szabad, hogy észrevegyék. Azután fejlesztésekre van szükség, jól menő, sikeres vállalkozásokra, amihez kiszámítható vállalkozási környezetet kell teremteni. Mert minél több van belőlük, annál több a befolyó adó, amit kultúrára, sportra, közösségi terek létrehozására, a civil szervezetek céljainak megvalósítására, az iskolákra, tehát a gyerekek jövőjére lehet fordítani, hosszan sorolhatnám. És az emberek nyilván azt is várják egy polgármestertől, hogy az identitásuk megélésének motorja legyen.

– Van soroksári identitás?

– Hogyne lenne! Én ide születtem, már a nagyszüleim is itt éltek a soroksári társadalom megbecsült tagjaiként. Nagyapám református presbiter volt és egyházfi, én félig a templomban nőttem fel, ha szabad ilyet mondani. Aztán édesapámék is itt építkeztek. Összesen másfél évet éltem távol, a sportkarrieremből adódóan. Lehet, hogy a világon van jobb hely Soroksárnál, én mégsem kívánkozom máshová. Csodálatos gyerekkorom volt, a bóklászások a patakparton, a tálingi fejesugrások, a Kis-Duna, ahol az első sneciket fogtuk vagy ahol télen korcsolyáztunk, a szánkózás a Sörösön, a biciklizések a Péteri majorban meg a kiserdőben, a bálok hangulata a „Dózsában”, a fagyiskocsi a Földműves előtt, a „Zalka”, ahová iskolába jártam, mind belevésődtek a tudatomba, nyilván másokéba is, akik itt nőttek föl. Szeretném, ha a mostani gyerekeknek is lennének hasonló élményeik, biztonságban nőnének föl, mert akkor itt maradnak.

– Mit csinálna másképp, mint az elődje, Geiger Ferenc? Van már programja?

– Geiger Ferenc huszonöt éven át vezette a kerületet, amikor elindult, mindig győzött. Ezt nem sokan tudják felmutatni, van mit tanulni tőle. Volt négy olyan év, amikor együtt dolgoztunk, az első ciklusban alpolgármester voltam. Ekkor kellett felállítani az önállóvá vált kerület teljes intézményrendszerét, biztosítani a működőképességet, levezényelni a Pesterzsébettől való elszakadást, vagyonmegosztást. Emlékszem, kettőnknek volt egy mobiltelefonja, meg egy kölcsönirodánk a Táncsics Művelődési Házban. Nem volt egyszerű, de jó emlékekkel gondolok vissza a hős időkre.

A 21. század kihívásai már másfajta hozzáállást, lendületesebb vezetést kívánnak egy kerületi önkormányzattól, a képviselők és a munkatársak felkészültsége is más irányokat követel meg, gyorsan kell reagálni a felmerülő problémákra, pályázni kell, lobbizni kell, ha valamit el szeretnénk érni. Ha alvó városból valóban élő várossá kívánunk válni, akkor közösségi terek kellenek, ahol a fiatalok találkozhatnak, a civil szervezetek méltó körülmények között tarthatják meg a gyűléseiket, ahol a családok vasárnap délután korzózhatnak, kiülhetnek egy fagyira. Meg kell oldanunk a Hősök tere körüli parkolási mizériát, mert kezd tarthatatlanná válni a jelen állapot. Tervezek egy járdafelújítási programot is. Fejleszteni kell a soroksári egészségügyi ellátást, minél több szakrendelésre van szükség, hogy az embereknek ne kelljen Pesterzsébetre utazniuk betegen, öregen. Meg kell építeni végre a rendőrkapitányságot, nem csak beszélni róla.

– Ahogy korábbi, sok évvel ezelőtti megnyilatkozásait olvasgattam, feltűnt, hogy van egy-két azóta is velünk élő probléma. 1998-ban például a soroksári Duna-ág kapcsán arról beszélt, hogy a Gubacsi hídtól lefelé átfogó környezetvédő- és -átalakító-program keretében egy, a Római parthoz hasonló övezetet lehetne kialakítani. Semmi ilyet nem alakítottak ki, sőt a soroksáriak legtöbbjének nem is szerepel a tudatában, hogy Duna parti településen él. Vannak ezügyben konkrét elképzelései?

– Sok-sok évvel ezelőtt egy barátom esküvőjén vettem részt a Római parton, akkor ötlött eszembe először, hogy mi is lehetne a soroksári Duna-partból. Jelenleg több olyan fejlesztés is van, ami a kerületünket nem érinti, ám ezeket tovább lehetne vinni, kapcsolódni lehetne hozzájuk. Gondolok például az erzsébeti Jódos-sós fürdő és környéke beruházásra, amihez jól kapcsolható egy Duna parti sétány létrehozása, akár néhány vendéglátó hellyel fűszerezve, továbbá a vízi élet fellendítése. Ott van a Molnár sziget déli csücske, amivel az elmúlt huszonöt évben nem sok minden történt. Ezek olyan fejlesztési alapok, amelyeket okosan felhasználva rengeteg lehetőséget biztosítanak a turizmusra, de elsősorban a soroksáriak pihenésére, sportolására és szórakozására. Mindenekelőtt azonban a kiságat kell megtisztítani, mert hamarosan teljesen eltömődik, ha nem csinálunk semmit. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ennek a végére járjunk.

– Ide kapcsolódik az illegális szemétlerakás kérdése is, de a köztisztaság, a közterületek állapota is. Ha a budapesti kerületeket összehasonlítanánk, nem biztos, hogy Soroksár benne lenne az első tízben.

– Mélységesen felháborít, hogy bárhonnan is, akár soroksári, akár nem, idehordják a sittet, a leselejtezett autógumit, a tönkrement ágymatracot és hasonlókat. Rengeteg fotó, videó bizonyítja az illegális szemétlerakást, kifejezetten örülök annak, hogy záros határidőn belül ez már nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek számít, így hatékonyabban lehet majd fellépni az elkövetők ellen. Célom természetesen, hogy minél több kamerát szereljünk fel, ezekkel az esetek bizonyíthatók lennének, de mivel nem lehet minden szemetelő mellé rendőrt állítani, inkább a szemléletformálásban hiszek. A legutóbbi TeSzedd önkéntes napon rengeteg gyerek szedte a szemetet, ez egyrészt a soroksári iskolák pedagógiai munkáját dicséri, másrészt azt is bizonyítja, hogy a gyerekek képesek a felnőttek rossz szokásait is megváltoztatni.

– A Hősök tere átalakításával kapcsolatban az elmúlt években sokfajta elképzelés látott napvilágot, abban viszont egyfelé mutatnak az elgondolások, hogy valami módon össze kéne szervezni a HÉV által kettészelt teret, akár a vasúttól a Duna partra vezető lépcsőig. Önnek van erre koncepciója? 

– Természetesen van, de ez egy olyan több cikluson átívelő fejlesztés, amelyet a kerület nem tud önerőből megvalósítani. Ehhez pályázati pénzekre, netán európai uniós forrásra, fővárosi és kormányzati segítségre van szükség, de mindenképpen bele kell kezdeni, és ha a soroksáriak bizalmából lesz rá módom, akkor bele is kezdek.

– Mint magánember mit gondol arról, hogyan lehet sikeres egy kereskedelmi vállalkozás Soroksáron? Úgy is, mint akinek a felesége nyereséges üzletet vezet?

– Szerencsére a kerületben több tradicionális vállalkozás is van. A feleségem rengeteg munkát és energiát fektetett be az üzletébe, néha jobban örültem volna, ha moziba, színházba megyünk vagy baráti társaságba, ahelyett, hogy dolgozik. De volt egy víziója arról, hogy honnan hová akar eljutni, és amellett kitartott. Voltak persze hullámvölgyek is, voltak, akik arról akarták meggyőzni, hogy fölösleges minőségi áruval próbálkoznia, mert úgysincs rá fizetőképes kereslet. Ma már nemcsak Soroksárról, hanem a városból is járnak hozzá vásárolni. A feleségem példája arról győz meg engem, hogy a kitartás sikerre vezet. Persze nem árt hozzá a kiszámítható vállalkozási környezet, amit meg egy vállalkozásbarát önkormányzat tud biztosítani. Minél több a rentábilis vállalkozás egy településen, annál több jut a közösségi kiadásokra.

– Tényleg, van itt fizetőképes kereslet? Hiszen például Budapest szerte itt a legolcsóbbak az ingatlanok.

– A kerület összetétele elég vegyes képet mutat. Sok jómódú ember él itt, ámi a kevésbé jómódúak száma sem csekély, ami elsősorban abból adódik, hogy sok az egyedül élő, idős ember. A munkaképes korúak esetében számos kormányzati intézkedés történt az utóbbi években a közmunkától az átképzési programokig, amelyek a „segély helyett esély” címszóval foglalhatók össze, amellett, hogy természetesen az önkormányzatnak is vannak szociális kötelezettségei, hiszen sokféle élethelyzet létezik. De visszatérve az elmagányosodott idős emberekre, szeretném, ha Soroksár olyan közösség lenne, ahol mindenki figyel a másikra, a szomszédra, az utcában lakóra, és ha látja, hogy szükséget szenved, lehetőségeihez mérten segít. Elsősorban a tehetősebbek. Igyekszem jó példával elöl járni.

– Soroksárt mindenki sváb településként tartja számon, bár a nemzetiség részaránya a 2011-es népszámlálási adatok szerint jóval tíz százalék alatt van. Jelenlétük mégis az egész kerületre kivetül. Mi áll e jelenség hátterében? 

– A svábok a jobb élet reményében Ulmból elindulva a Dunán hajókkal érkeztek a 18. században a török dúlás miatt elnéptelenedett területekre, és egy részük a Kis-Duna mellett telepedett le. Virágzó településeket hoztak létre, Vecsést, Taksonyt, Dunaharasztit, Soroksárt. Békében éltek itt, egészen a második világháború végéig, amikor a kollektív bűnösség alapján megfosztották őket a vagyonuktól, az állampolgárságuktól és egy batyuval a kezükben marhavagonokban vitték őket Németországba. Soroksárról öt és félezer embert telepítettek ki. A tragédia mindannyiunk vesztesége, nem csak az övék, hanem a magyar társadalomé is, hiszen ők mindig is büszkén vallották magukat magyarnak. Soroksár esetében, éppen a létszámarány miatt ma már nem beszélhetünk sváb településről, ettől függetlenül nagyon fontosnak érzem a sváb hagyományok ápolását, megőrzését az utókor számára. Magyarországnak egyébként példás nemzetiségi politikája van, amit Soroksár is gyakorol. A kitelepítésről minden évben megemlékezünk a vasútállomáson és a templomokban, számos sváb hagyományőrző kulturális egyesület működik. Soroksár ma már egy több nemzetiségű település, magyarok, svábok, romák, bolgárok békében élnek itt együtt. Azt szeretném, ha ez így is maradna.

– Soroksáron nagy erőt képviselnek a civil szervezetek is. Van velük kapcsolata?

– A Soroksári Civil Szervezetek és Személyek Egyesületével eredményes tárgyalásokat folytattam, egyeztettük az elképzeléseinket, és a támogatásukról biztosítottak. Ez nagyon fontos számomra, mert a civil szervezetekben megjelenik a soroksári közvélemény teljes spektruma, legyenek azok nagycsaládosok, cserkészek, dalkörösök, környezetvédők vagy nyugdíjasok. Úgy tűnik, konszenzus van közöttünk a jövő feladatait illetően. Szerencsére a kerületünkben a pártpolitika kevésbé befolyásolja az emberek életét.

– Ha már említette, mi a helyzet a pártok támogatásával? Mondják, ahhoz hogy sikeresen lobbizhasson egy polgármester a kerülete érdekében, fontos a jó kapcsolat a kormánypárttal.

– Bizonyára fontos, de nem mindenáron. Egyelőre a Fidesszel kezdtünk el beszélgetni a jelöltségről, ám az látszik, hogy nekik is, nekem is megvannak a saját elképzeléseink. Ha tárgyalni akarnak velem, komoly feltételekre kell számítaniuk. Van néhány dolog, amiből semmiképpen sem szándékozom engedni, ilyen az egészségügyi ellátás fejlesztése, a rendőrség megépítése, a közlekedés fejlesztése, azaz a keresztirányú forgalom megoldása, ami a Tárcsás utca tehermentesítését és Újtelep összekötését jelenti az óvárosi központtal vagy a Duna-part szabadidő célú kihasználása. Ha ezekben meg tudunk állapodni, akkor örömmel elfogadom a támogatásukat.

Névjegy: Bese Ferenc

1964-ben született Budapesten. Nős, egy felnőtt gyermek édesapja. A Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett. Az Államigazgatási Főiskola után a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát. Élsportolóként az FTC NBI-es kézilabdacsapatában játszott. 1994 és 1998 között Soroksár alpolgármestere volt, majd a Honvédelmi Minisztériumban töltött be vezető állást, mint vezérigazgató. Jelenleg saját cégének ügyvezetője.

Az otthon melege

Hagyománytisztelő családban nőttem fel. Szüleim gyógyszerészek voltak, édesanyám a mai napig velünk él. Öcsémmel jó a testvéri viszony. Feleségemmel harminchárom éve kötöttünk házasságot, egy fiunk van. Marci harminckét éves. Eléggé elfoglalt, de a vasárnapi családi ebéd számára is szent. Menyasszonyával hamarosan összeházasodnak, mi pedig nagyon várjuk az unokákat.

Gyakorló református vagyok

Vallásos neveltetést kaptam, a Hősök terei református templomban gyerekeskedtem. Ott voltak egyházfik a nagyszüleim. A vallás gyakorlását ma is fontosnak tartom, 1996 óta vagyok presbiter, 2018-tól a Soroksári Református Gyülekezet Gondnokaként és elnökségi tagjaként tevékenykedem.

A vadászat több mint hobbi

„Az igazi vadász nem húsra vadászik. Akinek hús kell, az mészároshoz megy. Az igazi vadász gyönyörködik a vadban, élvezi az erdő csöndjét, hangulatát!” Ezt a gondolatot vallom magaménak ezen szenvedély kapcsán, amelynek immár két évtizede hódolok. A tapasztalat mellett igyekeztem mindent megtanulni róla, amit csak lehet, az elmúlt években vadgazdálkodási technikus, vadászatvezető, vadhúsvizsgáló, aranykalászos gazda képesítést szereztem. A soroksári vadászok 2004-ben elnökükké választottak.

A haza védelmében

Tizenegy éven át dolgoztam a Honvédelmi Minisztérium kötelékében. Haditechnikai korszerűsítési programokat irányítottam, úgy mint a Grippen vadászgépek beszerzése, a kecskeméti, a pápai, a ferihegyi repülőterek fejlesztése vagy a teljes magyar és közép-európai légi irányítás átszervezése. Büszke vagyok rá, hogy munkámat a „Honvédelemért” állami kitüntetés arany fokozatával két alkalommal is elismerték. Soroksár Honvédelmi Bizottmányának ma is tagja vagyok.


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások