Sport

Publikálva május 1st, 2019 | által Hello_Soroksar

Szép volt, fiúk!

Történetének hatalmas sikerét érte el a Soroksár SC, amikor a Puskás Akadémia legyőzésével bejutott a labdarúgó Magyar Kupa elődöntőjébe. Az április 17-én az új Hidegkúti Nándor stadionban játszott első mérkőzés eredménye (2–1) után megmaradt a remény, hogy a Budapest Honvéd ellen is születhet meglepetés.

Az április 24-én rendezett visszavágóra megtelt a Haraszti úti stadion, ami nem csoda, hiszen nyolcvanöt év telt el azóta, hogy a város labdarúgó csapata Magyar Kupát nyert, és most újra elérhető közelségbe került a trófea. Szokták mondani, hogy a visszavágó mérkőzések sokszor a kispadon dőlnek el, Lipcsei Péter edző nem is bízott semmit a véletlenre, a lehető legtöbb gólt ígérő formációt választotta kezdésnek. A meccs előtt szájról szájra jártak a lelátón a találgatások. „Ha idegenben lőttünk egy gólt, hazai pályán is illene betalálni” – kiabálta valaki a sorban várakozó társának, megint mások inkább a nyugodt, védekezésközpontú játékra számítottak, hiszen az már a Puskás Akadémia ellen bevált. Szükség is volt a védekezésre, hiszen a Honvéd már az első percektől szorongatta a hazaikat, de a hazai sárga-fekete csapat remekül védekezett egészen a 16. percig, amikor Enisz Ben-Hatira értékesítette a vendégcsapatnak befújt büntetőt. A Honvéd a gól után sem hagyott pihenőt, és ugyan a Soroksár hátrányban vonult az öltözőbe a szünetben, a vendégcsapat nem lehetett igazán elégedett, hiszen nem tudta gólra váltani a helyzeteit. A második félidőben aztán megváltozott a játék képe, Pál András került középre, a hazai csapat pedig már láthatólag nem várt a kontrák lehetőségére, komoly nyomás alá helyezték a Honvéd védelmét. Kundrák Norbert távoli lövésénél az 57. percben csak a vendégek kapusának, Horváth Andrásnak a bravúrja segíthetett. Végül a hajrát a Honvéd bírta jobban, előbb Danilo, majd Tischler is betalált a hazai szurkolók csalódottságára.

Lipcsei Péter, edző: Ez volt a realitás, a Honvéd egy NB I-es csapat, mi erre is készültünk, nálunk nincsenek légiósok, csak magyar játékosok, szerettük volna megnehezíteni a dolgukat. Szerintem ez az első meccs alapján sikerült is, idegenben rúgni egy gólt mindenképp jó dolog. Viszont, amit erre a meccsre elterveztünk, az nem sikerült, az első félidőt szerettük volna gól nélkül lehozni, majd a második félidőben ritmust váltani – ezt azért meg tudtuk csinálni, szenzációs volt. A büntető viszont megpecsételte a sorsunkat. Az erőnlét a vesszőparipám, kilenc éve edzősködöm, mindig így dolgoztunk, ez a mottónk: soha ne mondják egy Lipcsei-csapatra, hogy nincs ereje. Játékos koromból emlékszem, amikor megvolt az erőnlétem, mindig meg mertem csinálni, ami bennem volt, legyen az rúgás vagy csel. Itt most nem tudtunk továbbjutni, de hatalmas dolog volt ez a fiúknak. Ellenben van még öt forduló hátra, ahol szeretnénk a legjobban szerepelni, viszont a srácokat fejben és fizikálisan is rendbe kell tenni, hiszen sok gólt kaptunk, nem csak ezen, de az elmúlt meccseken is. Ha ez sikerül, tarthatjuk a mostani helyünket, most ez a cél.


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások