Művészbejáró

Publikálva május 1st, 2019 | által Hello_Soroksar

Nőkről, nemcsak nőknek

Az idei színházi évad legnagyobb sikere a Játékszínben látható Menopausa című előadás. Szinte kihívás rá jegyet vásárolni, és kis túlzással még a csilláron is nézők lógnak. A cím elsőre meghökkentő, a színdarab egy tabunak számító témát jár körbe négy zseniális színésznő fergeteges előadásában.

Azt mondják, a színháznak elgondolkodtatnia és/vagy szórakoztatnia kell, ha ebből a kettőből egy megvalósul, akkor van értelme előadást csinálni. A Játékszín előadásában a szórakoztatás az első pillanattól adott, és ha nem is úgy, mint egy dráma esetében, de mindenképpen érdemes elgondolkodni a humorosan előadott, milliókat érintő, mégis tabunak számító témán. Tallós Rita állította színpadra az Amerikában először 2001-ben bemutatott Jeanie Linders-darabot. Az előadás azóta egész Amerikát bejárta és további tizenöt országban színpadra vitték.

„Ez a show a nőkről szól, nem a színházról” – mondta egy interjúban a szerző, aki görbe tükörben láttat számos, mindenkit foglalkoztató kérdést, amelyekről addig beszélni sem volt ildomos, nemhogy egy teljes estés produkció középpontjába állítani. Tallós Ritának ez a harmadik rendezése, mint elmondta: „Az előző két rendezésem is olyasmikkel foglalkozik, amelyekről vagy nem beszélünk, vagy ha igen, nem elég nyíltan. A menopauza is ilyen, egyszerűen nem illik rá utalni sem. Rendezőként egy dolog fontos számomra: hogy a közönség mellett a színészeim is élvezzék az előadás minden percét. Itt most adott négy zseniális színésznő, akikkel az a feladatunk, hogy a humor segítségével átlendítsük a szorongáson azokat a nőket, akik épp érintettek vagy csak tartanak a változó kortól.”
A rendező biztosra ment a szereposztással, Hernádi Judit, Náray Erika, Szulák Andrea és Tóth Enikő neve egyenként is garancia a sikerre, hát még a négy együtt! A két felvonás alatt négy különböző, ám hasonló korú nő találkozását láthatjuk, az üzletasszony, a celeb, a korosodó hippi és az egyszerű háziasszony egy plázában botlik egymásba. A téma kisvártatva a mindnyájukat sújtó klimax – ez az alfája és omegája a darabnak, a nyolcvanas évek világslágereivel megbolondítva. A mindannyiunk számára ismerős dallamokra Bach Szilvia és Lombos Márton írt meglepően találó és ironikus magyar szöveget. A darab, nemcsak a nézők számára kikapcsolódás és felüdülés, láthatóan a négy színésznő is élvezi minden percét, ami még pikánsabbá teszi az előadást. Ráadásul a komplett stáb óriásit alkotott, hiszen a jelmezek, a koreográfia, a zene, a díszlet mind-mind ütős. Ez az a darab, amelyet depresszió ellen kötelezően kellene felírnia a háziorvosoknak. Az előadás után a legszürkébb, legunalmasabb estén is másképp fogjuk látni a világot, a nőket, magunkat.

A négy díva egyike Szulák Andrea, sokoldalú művészünk, játszik színházban, énekel, műsort vezet, szakácskönyvet is írt; már-már követni is nehéz mi minden fér ele az életébe. És rögtön hozzáteszi, hogy anya is egyben, ami a prioritás az életében. Későn vált anyává, talán emiatt is minden percet kihasznál, hogy a lányával lehessen. „Édesanyám egyedül nevelt fel, mindenben csak egymásra számíthattunk. Ugyanezt a mintát viszem tovább, Rozinával mindent megbeszélek, ugyanolyan szimbiózisban élünk, mint én a gyerekkoromban.” Andrea nevetve meséli, hogy a darab által felvetett problémák számára sem ismeretlenek, de nem e körül forog az élete. „Nagyon jól érzem magam a bőrömben, és teljesen rendben vagyok a korommal is. Az ember egy idő után megtanulja értékelni a dolgokat, még a ráncait is, és fontossági sorrendet készít. Nálam minden körülmények között az első helyen áll a lányom, és ezen nem is kívánok változtatni.” A népszerű művésznő számára a színházi évad vége után sem láblógatással telik majd az idő, szinte tele a naptárja koncertekkel. A munkán túl nem unatkozik egy pillanatra sem, most éppen készülő házának felújítását vezényli. És az sem titok, hogy séfeket megszégyenítően főz, barátai számára bármikor képes akár kenyeret is sütni. „Ha esetleg van egy szabad estém, akkor nekiállok befőttet eltenni, nincs az a feladat, amitől megijednék.”


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások