Irodalom

Publikálva május 1st, 2019 | által Hello_Soroksar

Az ismeretlen idő

Szerintem Carlo Rovelli az új Stephen Hawking és az új Öveges professzor egyszemélyben. Fizikáról, kvantumelméletről, általános relativitásról, fekete lyukakról, a kozmoszról és a részecskékről, az idő folyásáról (és ennek a teljes képtelenségéről) mesél nekünk úgy, hogy többé-kevésbé érteni véljük mindazt, amit elmond.

Miért nem a jövő van mögöttünk, s a múlt előttünk? Az idő bennünk él, vagy netán mi élünk az időben? Esetleg egyik állítás sem igaz? Lehet, hogy idő egyáltalán nem is létezik? Vagy ellenkezőleg: az is lehet, hogy idő nélkül semmi sincsen? Lehetséges, hogy mindkét állítás egyszerre igaz?

Ha tudni szeretnék, hogy is van mindez, ha úgy érzik, nem élhetnek tovább anélkül, hogy tudnák, milyen az idő természete (amennyiben van idő és van neki megragadható természete), ha kíváncsiak rá, miként függ össze az idő és a termodinamika második törvénye meg a szüntelenül növekvő entrópia, akkor vegyék meg és olvasgassák, ízlelgessék, falják vagy zabálják Carlo Rovelli elméleti fizikus úr mindkét könyvét. És ne merjék azt mondani, hogy nincs idejük rá!

SZMGY


A szerzőről



Vissza a tetejére ↑
  • A szerkesztő

    Tegyük most félre a pártszimpátiánkat, és emlékezzünk vissza a Fidesz 2002-es választási szlogenére, ami így hangzott: A jövő elkezdődött. Miért volt annyira jó ez a plakát, ez a pusztába kiáltott szó? (A szlogen kelta kifejezés, jelentése pusztába kiáltott szó – a szerk.) Nemcsak azért, mert energikus és majd szétveti a bizakodás, az optimizmus, és mindenki azt gondol bele, amit akar, hanem mert az üzenete sem éppen utolsó. „Amit ma megértünk, felfogunk, elhatározunk vagy teszünk, attól nemzedékek jövője függ”, hiszen mindig az eljövendő nemzedék aratja le a jelen terméseit, mint ahogyan a múlt vetéseit a jelenkor takarítja be.      Tovább…

  • Archívum

  • Legutóbbi hozzászólások